Mit lehet tenni nagyszülői láthatás ellen? Segítséget keresek, kiskaput, nem támadást! A kérdést okkal teszem fel.

Érdemben sajnos nem tudok segíteni,csak arra reflektálnék,ahol az egyik hozzászóló még majdnem hogy a nagyszülőket védi. Ennyire elképzelhetetlen,hogy léteznek undorító emberek?Az itteni jog pedig sajnos kritikán aluli és azt is elhiszem,hogy zsákutcában érzitek magatokat.

Pár éve történt az,hogy az egyik családtagomat megcsalta a férje és amikor leültek átbeszélni a válást és a gyerekelhelyezést maguk között,közölte a férje,hogy a gyereket elveszi,mert nehogymár,akkor volt kb. 4-5 éves,persze összevitáztak,aminek az lett a vége,hogy átment anyóska is és megverték nagynénémet a férjével,széttörték a telefonját amivel menekülés közben hívta anyukámat,aki 100 km-re lakik,hogy menjen érte segítsen,mert meg akarják ölni,a hajából kitéptek darabokat,zúzódások a nyakán,fojtogatás és sorolhatnám,gusztustalan..a gyerek előtt,és ez késő este. Akkor este látlelet készült,rendőrség,feljelentés,gyámügy,akik közölték,hogy mivel házasok apuka megteheti,hogy nem adja oda a gyereket,úgy sikerült neki találkoznia vele,hogy az óvodából ő ment érte hamarabb és akkor tudtak találkozni. A gyereke meg sírt,félt az apjától. Mindennek az lett a vége,hogy még apuka jött ki jól belőle. Rokonom új életet kezdett,új munkahely más városba,új lakás és az összes lehetőséget körbejárta,évekig ment az ügy,sőt!a verésről még most sem zárták le,vicc. Apuka jött ki jól és ő kapta meg a gyereket,rokonom anya létére fizetheti a gyerektartást és neki kell hoznia vinnie 2 hetente 2 nap. Se nem beteg,se nem iszik,dolgozó tanult normális nő,az érvelések erre épültek a tárgyaláson,hogy "hát ez a megszokott környezete a gyereknek,ott élt eddig,ott járt óvodába,jót tesz,ha oda jár iskolába is". Egy bűne volt rokonomnak,hogy éppen az új élet kezdete mellett nem volt pénze 1 milliós dörzsölt ügyvédre,amire apukának és a gyönyörű családjának volt,de a mai napig nem érti senki ez hogy történhetett meg. Rokonom a mai napig tartja magát,de totál kikészítették,tönkretették az életét,ja és apuka azóta új nővel,jön a mostohatesóka,a gyerekre mama vigyáz,stb. Bosszú volt,ennyi..és itt a gyerek volt az eszköz.

Ezt csak azért írtam le,hogy igen is gusztustalan emberek léteznek,a jog Magyarországon pedig egy okádék,nem fog megvédeni. Amit én a helyében másképp csinálnék és csinálnék a helyetekben is,hogy a legdrágább,legmenőbb ügyvédet Budapesten előkeríteném,akinek kb vesztett ügye se nagyon volt és újraindítanám az egészet és a legfelsőbb bíróságra vinném az ügyet. Mindent leírnék amit csak lehet. A másik,ha külföldre költöztök akkor is nektek kell biztosítani a láthatást?? Majd jóhogynemmár a család külföldre költözik,de azért majd havi szinten biztosítja a láthatást mert a nagymamának elgurult a gyógyszere valamerre.

Nekünk is voltak problémák az anyósomékkal,ami rendeződött végül,de na ezt nem tűrném,és a saját anyámtól sem. Főleg nem értem,aki a gyerekét leszarja,azoknak a jog megengedi,hogy az unokával bezzeg foglalkozhatnak?HA a saját gyerekével undormány,akkor majd az unokával normális lesz?Meg kik ők?Engem ez mélyen felháborít,nekem is van egy lányom. Nem a nagyszülőknek szültem,hanem magunknak,nem ők vajúdtak,nem ők hordták ki,na eltakarodnának,és nem ők akartak egy család lenni,hanem mi.....főleg,mert nálunk anyósomék konkrétan 8 évig alsó hangon nem keresték a férjemet és azelőtt is csak az undorító viselkedés ment(ez rendeződött mára a minimális szintre,és jönnek is az unokához,nem tiltottuk el),na de ha ezekután ilyenhez folyamodna biztos valami törvényellenest tennék,ha már a törvény ezt védi. Ne vicceljünk már komolyan. Egy család megy tönkre csak azért,mert a nagymama bosszút akar állni. Főleg ha téged ki nem áll,de a gyerekek meg fontosak? A te véred van bennük is.

Kérdező, nagyon sok kitartást kívánok és tényleg szerintem a legjobb,legfullosabb ügyvédet kellene felfogadni aki létezik,aki talál kiskaput is a lehetetlenben és a végsőkig menni és ha jobban jártok külfölddel akkor odáig menni és új életet kezdeni,ők meg forrjanak a levükben. Aki meg azt írta,hogy még a szülők tehetnek a bepisilésről,elképesztő. Minden épeszű szülő felkészítette volna a gyerekeket egy beszélgetésre,hogy most mentek mamához. Biztos baromi jó viszonyba lehetnek,ha ennyire kikészültek. Magyarországon fontosabb ezekszerint a nagymama,mint a saját család. Erről nem te tehetsz kérdező és nem a férjed,ne is okoljátok magatokat és én tuti megmutatnám a nagyikának,hogy milyen erős a család,tartsatok össze és közbe a háttérben intézzétek el az újbóli tárgyalást és gyűjtsétek ellenük a dolgokat.

Bocsi,hogy hosszú lett,mérhetetlenül felháborító.

44: "Együtt jártak nyaralni, ruhát venni, mindent. 27 éves fiatalemberrel."

Gyorsan csak erre a mondatra reagálnék.

A párodnak még egyedülálló korában ki kellett volna szakadnia ebből a beteges légkörből.

Ha évek óta külön lakott volna a szüleitől, és a saját dolgaiba nem tűrt volna beleszólást, akkor a veled (8 évvel idősebb nővel) való kapcsolata sem vetett volna ekkora hullámokat, ebben biztos vagyok.

Mi, átlagemberek, kamaszkorunkban meg kicsit utána megvívtuk ezeket a konfliktusokat és huszonéves korunkra (még ha nem is éltünk párkapcsolatban) elfogadtattuk magunkat felnőttként a szüleinkkel.

Ahol ez nem történik meg, ott sokkszerű a szülőknek, hogy a gyerekük nem olyan párt választ, mint amilyet ők elképzeltek (vagy egyáltalán: felnőtt módra választ bárkit is magának).

Tudom, ezen már túl vagytok, csak ez talán segít megérteni neked is, miért fajultak idáig a dolgok.

#54-es vagyok ismét.

Hát eleve az ember nyit egy bankszámlát, oda utalják a fizetését, a bankkártyája PIN-kódját meg csak ő ismeri. Nemhogy nem tudják elvenni, hanem azt se tudják, mennyi pénze van.

Másrészt: én huszonévesen a barátaimmal nyaraltam. Ha úgy alakult, mentem egyedül is. Pedig szerettem a szüleimet, de egyszerűen más volt a fizikai teherbíró-képességünk, az élettempónk, meg talán kicsit az érdeklődésünk is. Viszont utána szívesen meséltem élményeimről a szüleimnek, amit ők érdeklődéssel hallgattak.

Ruhát is egyedül vásároltam magamnak. Vagy pl. elhívtam egy lány barátomat, hogy milyen nadrág áll jól nekem. Nem anyukám ízlésére voltam kíváncsi, hanem hozzám hasonló korú lányokéra.

Nekem ezek tök alapvető dolgok voltak. Kiakadtam volna, ha anyukám jönni akart volna velem vásárolni.

Mondjuk nálam az is volt, hogy 18 éves koromban egyetemre másik városba kezdtem járni, vagyis onnantól már félig önállóan éltem, szüleim meg szokni kezdték, hogy (félig) nem lakom otthon.