Szerintetek elvárható lenne, hogy időnként támogassanak?

Mielőtt nekem esnétek, szeretnék párhuzamot vonni a szüleimmel, de nem azért, hogy jogalapot nyerjek a felvetésemnek, inkább a véleményekre vagyok kíváncsi.

Tehát a szüleim munkás emberek, nem kiugró jövedelemmel, ráadásul édesanyám már egy ideje rokkantnyugdíjas. Havi bevételük kb 500e Ft, kiadásuk jó részét anyu kezelése és ápolása teszi ki. Feleségemmel már néhány éve kiköltöztünk, szerencsére sikerült anyagilag megalapozni a jövőnket, de azért így is rengeteg a kiadás, mint bármelyik, fiatal felnőtt esetében. Anyuék mindig igyekeztek támogatni: sokat nem tudtak adni soha, de adtak pénzt amikor kiköltöztünk, amikor kocsit vettünk vagy amikor lakást, összességében milliós nagyságrendben kaptunk támogatást az elmúlt években.

És akkor megérkeztünk anyósomékhoz. Mindketten dolgoznak, havi bevételük 800e - 1m Ft és tudni kell róluk, hogy ők az igazi, tankkönyvbe illő, szűkmarkú emberek. A fizetés mellett vannak bankibetéteik, állampapír illetve egyéb befektetések. Nagyobb kiadásaik nincsenek. És kérlek, higyjétek el, hogy nem a rosszindulat szól belőlem, de az esküvőn kívül soha egy fillér támogatást nem kaptunk, sőt, igazából az esküvőre sem sokat, de mindegy.

Soha nem kértünk és enélkül is megoldódott, de őszintén szólva nagyon jól jött volna lakásvásárláskor vagy amikor felújítottunk, és itt nem arról van szó, hogy addig kell nyújtózkodni ameddig a takaró ér, hanem arról, hogy azért jelentősen gyorsabb lett volna az egész ha kisegítenek.

Jó példa erre az, hogy rendszeresen kérdeztek a kisunoka felől és kénytelen voltam azt válaszolni, hogy kisunoka akkor lesz, amikor minden feltételt megteremtünk hozzá.

Jelentem, a kisunoka már úton, de ez megvalósulhatott volna 2-3 évvel ezelőtt is.

Mit a véleményetek, ti elvárnátok a támogatást amikor tudjátok, hogy lenne miből? Illetve természetesen a szülők nézőpontjára is kíváncsi lennék.

Köszönöm