Első találkozás anyóssal,apóssal, ajándéknak örülnének?

Emberek!

Itt nem az öröm szerzésről van szó bárki részére alapvetően, hanem egy régivágású fiatalember megyen háztűznézőbe!, azaz a tűzhelyhez, jó eséllyel megfogják kínálni és az illem és tisztelet jele, ha visz a tűzhöz valamit!

Aki ezt nem vágja, azt nem akarnám minősíteni, sajnos az alapvető emberi értékek kihaló félben vannak, sokan itt példát vehetnének a kérdező fiatalembertől...

"Addig a világ csak rosszabb hely lesz."

Igen, amihez te is hozzájárultál... Kösz!

"sajnos az alapvető emberi értékek kihaló félben vannak, sokan itt példát vehetnének a kérdező fiatalembertől..."

Egyetértek!

#45:

Hahó!, első alkalomrol van szó...

Nem érti, nem érti...

... vagy, csak savanyú a szőlő.

Nézem a válaszokat, hát van pár nagyon furcsa. Engem úgy neveltek, hogy ha bárova megyek, akkor nem megyek üres kézzel. Nem kell nagy dologra gondolni, két éve nem látott ismihez mentem (szakmai dolgokat átbeszélni), vittem egy doboz gyümölcsteát. Unokatesóm hívott, menjek megnézni a házukat, ha a városukban járok, előtte vettem a boltban gyümölcsöt, édességet, és úgy mentem be hozzájuk.

Amikor a lányom bemutatta a barátját, (jó, nem 17 volt, hanem 25), hozott egy doboz bonbont a srác, nekem jólesett. Főleg az, hogy volt gyerekszobája a fiúnak. (Ahogy a gyk-t elnézem, ma már nem divat mondjuk).

49

Igen, nem mindenhol "divat" már, szerintem egyébként is általában egy visszás szokás, amit jobb levetkőzni. Nem abban mérem az érkezőt, hogy hozott-e "valamit" vagy sem. Mi van akkor, ha nem hoz egy bonbont, ami nekem sem kell? Semmi. Nem rohad meg egy bonbon a szekrényemben, vagy nem kell keresnem valakit, akinek odaadhatom, hogy megegye, ő meg nem dobott ki 1500 forintot. Senkinek sem esett bántódása, sőt mindenkinek kicsit jobb. Nem nézem le akkor sem, ha hoz, csak annnnnyira felesleges! Komolyan.

Az első látogatásos ajándék tipikusan a "na, vigyünk valami szart" ajándékozási kategóriába esik. Nyűg, kínban van a delikvens, hogy mit kéne, mert fogalma sincs, mit adatna azoknak, akiket nem is ismer. Leakaszt a polcról egy bonbont, mert "jóvanaz, tök mindegy". Örül, ha akciós, mert annyit azért nem akar erre költeni. Gondol rám, hurrá.

Mint karácsonykor az évente egyszer látott rokonok közt a tusfürdőcsomag. Inkább ne adnánk egymásnak semmit, több lenne az öröm, kevesebb a bosszúság, kisebb az ökológiai lábnyom. Volt gyerekszobám, már akkor sem szerettem ezt. Nem hiszem, hogy én vagyok az elkorcsosult generáció, ami az illem szép szokásait nem értékeli, mert a saját és párom ötven-hatvanas szülei is úgy csinálják ezeket az illemköröket, mintha a fogukat húznák. Előtte-utána megy a sóhajtozás, hogy minek ez, meg de jó, hogy túl vagyunk rajta. Csak ők ragaszkodnak hozzá, hogy ezeket muszáj, szerintem meg semmi rosszat nem tesz a kapcsolatokkal, ha ezt kivesszük belőle, mert ezeken nem múlik semmi.