Tényleg annyira gonosszság az hogy azt kérem menjen? Gonosz dolog,ha a saját családodat és párkapcsolatodat félted tőle?

Anyósom 1éve hogy itt van nálunk,ideköltözött hozzánk.Párom dolgozik,én itthon vagyok az 1 éves gyerekkel.

Anyósomnak része van a lakásból,úgy döntöttünk hogy elköltözünk házba,de ő velünk akar maradni,nem fogad el pénzt mert akkor így egyedül maradna.

Elején elvoltunk,aztán fél év és elkezdte kimutatni a foga fehérjét,a hátam mögött páromnak elkezdte mondani hogy én semmit nem csinálok(mikor az egész lakást én takarítom),hogy egy hercegkisasszonyt játszok(mert nem szóltam hozzá,inkább csak hagytam figyelmen kívűl őt),meg hogy egy szar vagyok,mert nem vagyok hajlandó elmosogatni utána is és nonstop takarítani utánuk(van 2 gyerekem akik után folyamatosan pakolok).

Anyósom hozta a kutyáját,aki után csak a szobájában takarít sehol máshol nem takarít ki,de én megteszem.

Rengeteget eszik,de nagyon semmit nem fizet bele és nem is vesz semmit,de elvárja hogy legyen kaja minden nap.

Állandóan beszólogat,mióta itt van a kapcsolatom a párommal megromlott és a süllyesztőben fogja végezni,ha így folytatjuk.

Minden nap feszültség van és viták.

Párom viszont nem akar ellene semmit tenni,mert az anyja állandóan kihasználja azt hogy ha elkezd sírnu akkor eltud vele érni páromnál mindent.

Beleköt mindenbe,folyamatosan cseszeget mindenért,még akkor is ha nem szólok semmit se.

Anyósom próbál kitúrni itthonról,amit el is fog érni mert párom nem hajlandó ellene tenni.

Viszont nekem ez sok hogy semmibe vagyok véve és mindenért engem okolnak.

Gonosz vagyok csak azért mert féltem a kapcsolatomat és a családomat tőle?

Vagy azért mert szeretnék nélüle élni és a nyugodt életet választani?

Beszéltük,hogy mivel én ezt a továbbiakban nem fogom elviselni se tűrni,ezért elfogok menni mert ezt próbálja elintézni az anyósom.

Persze akkor is engem hibáztatott a párom és elhordott szépnek és jónak.