Hogyan szoktathatnám vissza a saját ágyába anélkül, hogy azt érezné, hogy nincsen már rá azükségem most, hogy új párkapcsolatom van?
6 éves a fiam. 3 éves volt, amikor ketten maradtunk. Bár én kezdeményeztem a válást, szerettem családban élni, szerettem feleség lenni (csak már nem ment együtt).
Nagyon rosszul érintett engem és a fiamat is, hogy elköltözött az apja. Valahogy értelemszerű volt, hogy onnantól velem alszik. Nem elterveztem, hanem sokat sírt este (én is), és egyszerűen így volt jobb. Szükségünk volt egymásra.
Azóta is velem alszik.
Azonban nekem új párkapcsolatom van, ami már 1 éve tart, hozzám költözne a párom. Próbáltuk már hogy nálunk aludt. De a vége mindig az lett, hogy a párom a kanapén aludt, mert a gyerek sírt, hogy fél egyedül, stb.
Rossz érzésem van. Attól félek neki úgy jön le, hogy már nincsen rá szükségem. 6 éves, még olyan kicsi. Esténként mindig úgy alszik el, hogy simogatom a hátát és fogom a kezét, igényli. Van egy kis esti elalvás előtti rutin, beszélgetés, éneklés. Ja meg persze, hogy éjszaka többször is fel szokott ébredni.
Így hogy nem akar átmenni a másik szobába, olyan rossz érzésem van. Tudom, normális. De szeretném a lehető legegyszerűbben.
Mit mondanátok neki? Semmi gond nem lenne ha az apjáról lenne szó. De a párom az életében egy új személy.
válasza:
válasza:6 éves okos, nagy gyerek, akivel mindent meg lehet beszélni, még ha ez olyan nehéz is. Nem pici baba, ahogyan te beszélsz róla.
Az éjszakai felébredések nyugtalan álom, félelem miatt vannak vagy egyszerűen egy rossz szokás? Előbbi esetben mindenképpen keress szaksegítséget (nevelési tanácsadó vagy pszichológus), hogy fel tudja dolgozni a válásotokat.
Úgy érzem, titokban neked legalább annyira szükséged van erre az esti rituáléra, mint neki.
válasza:Én először külön ágyba szoktatnám és csak azután külön szobába.
Nem alaptalanul félsz, érezheti, hogy a párod miatt "mellőzöd".
válasza:Én is nemrég szoktattam át a gyerekem, aki 6.
Felváltva, hónapos szünetekkel hol itt aludt, hol ott. Jelenleg hajnali 4 körül átjön aludni ide, vagy ha rosszat álmodott.
Én mikor elegem van, simán megmondom neki, hogy elegem van, forgolódik, zavar, rugdos, nem tudom kipihenni magam, olyankor pedig fáradt vagyok, nyűgös, rosszkedvű, gyakrabban kiabálok.
Felfogta, nyilván nem tetszett neki, de felfogta.
Átmegy a szobájába, ott babusgatom, simogatom, mesélek neki hozzábújva, megölelgetem, aztán átjövök.
Kezdetben megmondtam neki, hogy megvárom, amíg ott elalszik. Ebből kettő volt, aztán később fektettem, hogy rájöjjön a sajàt szobájában magától is el tud aludni gyorsan(hulla fáradtan), utána pedig már csak átküldöm puszilgatás után aludni, néha olvasok neki, de már a saját ágyamban.
Rövid idő, kb egy hét legyen, és hivatkozz mindig a tegnapra/tegnapelőttre, ha már ismeri a fogalmát.
Nem kell sajnálnod, jót teszel vele és biztosítsd, hogyha baj van, átjöhet.
Meg kell tanulnia megküzdeni a saját félelmeivel egyedül, magabiztosabb lesz.
válasza: válasza:Én voltam az új nő a párom és a fia életében, én sokáog külön ágyban aludtam, mert sírt a gyerek miattam, h ott vagyok! Szarul esett nekem rohadtul, h külön alszok...
Aztán rá szoktunk arra, h apa egyik oldalán a gyerem, másikon én és így alszunk 3an egy ágyban.
Aztán idővel ő került középre.
Majd a mi ágyunk mellé került egy egyszemélyes, ott aludt kezdetben a gyerek. Aztán szépen lassan át került a saját szobájába. És ma már ott alszik egyedül. De hétvégente átjön mesét nézni közénk!
Egy család lettünk, szeretjük egymást a gyerekkel nagyon és most jön a kistesó is.
Sztem arra figyelj , hogy csináljanak sok közös programot a pároddal, h bízzon benne és megkedvelje!
Tudja, h nem vesz el tőle téged senki!
Remélem tudtam segíteni! :)
Minden válasz nagyon hasznos volt!
Utolsó, nagyon jó ilyet olvasni! :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!