Normális ha az anyós ezt csinálja a felnőtt fiával?

Miért fáj, hogy jó a kapcsolata az anyjával?

Semmi probléma nincs abban, ha az anyja kényezteti

Nem véletlen merült fel benned a szakítás gondolata.

Úgy tűnik te egy belevaló, ambiciózus csaj vagy, Petike meg egy mulya pöcs.

Ez nem fog működni hosszú távon.

Képzeld csak el, ha lenne babátok. Milyen minőségi nevelés, törődés lenne a gyereke felé.

Amúgy van akinek ez normális. Ha majd mellékerül egy hasonló prolis Julis vagy Maris, akinek szintén ennyi az igénye, akkor ők remekül meglesznek a langyos fosban.

De ti boldogtalanok lesztek, mert különbözik a tempótok, vágyaitok. A nyálas anyós csak hab a tortán.

Amúgy én sem bírom az ilyen tesze-tosza embereket. Nőben is gáz, de hogy egy pasi ennyire férfiatlan legyen, az számomra megvetendő.

Fú hat én is a falra másznék ettől. Esetemben páromnak és nekem is rendben van a családunk es a kapcsolatunk a szüleikkel, szóval nem féltékenység van a dologban. De anyósom igazi “tyúkanyó” típus. Szerintem ez személyiség függő, én nem igénylem az ilyen túlzó gondoskodást meg hogy naponta hosszan telefonáljak a szüleimmel.

Gondolom ha külföldön éltek azért nem találkoztok anyosoddal olyan gyakran, hogy kibírhatatlan legyen, bár nekem is eléggé össze kene szorítani a fogaimat. 😀 meg rossz látni a férfit aki a párod, vissza menni kisgyerekbe… szerintem addig jó amíg nem anyucival beszéli meg azt is ami csak kettőtök dolga lenne, meg nem minden nap órákat vesz el a közös időkből az anyjával való telefonálás.

28 vagyok. Még annyi, hogy persze minket is kicsit kényeztetnek ha hazamegyunk, megkérdezik mit főzzenek, múltkor anya csinált egy gyors sütit mikor teveztunk, stb stb szóval lehet úgy is gondoskodni hogy nem 3 éves szintjére degradálnád a másikat.

Amúgy az, hogy a párod külföldre ment veled már jó jel, ha ilyen sokáig otthon lakott és ez ment, akkor kell neki is idő a változáshoz. Nem mutat valamennyire javuló tendenciát amióta vele élsz?

Hát ez a nyálas babusgatàs engem is idegesítene.

Nálunk minden rendben volt, amíg apósom meg nem halt. Na, akkor anyósom szerintem megijedt, hogy teljesen egyedül marad és elkezdte úgy kezelni a páromat, mintha a fia és a férje lenne egyszerre. Kirázott a hideg attól, ahogy elkezdte gügyögős hangon "aranyomnak" hívni. Amíg apósom élt, normális hangon beszélt, úgy, ahogy egy felnőtthöz szokás. Elkezdett tök egyszerű és hétköznapi dolgokról nyafogni, hogy ezt meg azt nem tudja megcsinálni egyedül, jajj mi lesz vele. Eleinte úgy voltam vele, hogy gyászol, biztos kétségbe van esve, hogy mi lesz vele, egyértelmű, hogy a fiába kapaszkodik. Aztán, mikor fél év után még jobban elharapódzott a babusgatós, becézgetős viselkedés (ami, ismétlem, nagyon nem volt jellemző rá, apósom nem is hagyta volna, mivel nem szerette az érzelgősködést és erős férfit akart nevelni a fiából), szóltam a férjemnek, hogy szerintem ez így nagyon fura és nem is normális. Párom is mondta, h észrevette, h másképp viselkedik vele az anyja, de betudta a gyásznak. Anyósom következő gügyögésénél, meg mikor apósom szerepébe akarta helyezni a fiát, párom rászólt, hogy hagyja abba, nem kisgyerek már. Idővel anyósom megnyugodott, hogy nem hagyjuk magára és a gügyögést és csimpaszkodást is abbahagyta. Persze van, hogy becézi a fiát, ez nem is baj, hisz szereti, de nem a "kiráz a hideg tőle" módon csinálja. Örülök, hogy abbahagyta, mert, ha ez így maradt volna és anyuci babukáját csinált volna a férjemből, az ráment volna a kapcsolatunkra.