Normális, hogy így viselkednek felém a szüleim, miért?
23/L
Szóval magamról annyit, hogy alapból évvesztes voltam, plusz váltogattam a középsuliaimat, mert egyik se volt jó, így alapból 6 évet jártam gimibe. Mostmár egyetemista vagyok, de első év előtt külföldön voltam 1 évet (dolgoztam). Egyetem első évében kórházban voltam 4 hónapot (erről később), majd ebben az évben megcsúsztam a tárgyaimmal, így mèg mindig 4 évem van hátra a BSc-ből. Anyáról tudni kell, hogy oltás és gyógyszerellenes, és utálja az orvosokat, viszont a homeopátiában hisz. Apáról meg tudni kell, hogy rohadt elfoglalt a munkájában és nem akar beleavatkozni az én egészségyügyi dolgaimba. Igazából pubertáskor elején kezdődtek a rosszulléteim, de csak 4-5 évvel később, 17 évesen mentem el először pszichiáterhez, aki (mivel magánba mentem el hozzá) megtartott magának járóbetegként, hogy szépen fizessek neki és toljam be neki a pénzt, viszont már akkor be kellett volna utalnia a kórházba, na mindegy. A következő pszichiáterem is ilyen volt, mire csak a 3. akart beutalni kórházba -akinél állami kezelésen voltam- de akkor meg nem engedtek bemenni a szüleim a pszichiátriára, mondván milyen szörnyű hely, tele bolondokkal,...stb. Most nem akarom, hogy elítéljétek ezért a szüleimet, nyilván így tényleg jobb volt, abból a szempontból, hogy nem csúsztam még többet az érettségivel. Végül az egyetem kezdete előtt volt 1 öngyilkos kísérletem, és -mivel akkor már nagykorú voltam- bementem önként a pszichiátriára. Ott kezeltek, jobban lettem, azóta kinn vagyok (mellesleg ott sem tudták megmondani, hogy mi a bajom, csak pszichotikus zavar kórjelzéssel látták el a kórlapom).
Az egyetem eléggé szarul megy, mert nagyon lazán veszem.
Na és itt jön a lényeg: Apa azt mondta, hogy mindenben támogatni fognak, amiben csak akarom valaha is, anyagilag is. Apa azt is mondta, hogy vesz nekem egy lakást Bpesten, hogy legyen egy saját lakásom. Mikor volt korábban 1 szabad nyaram, akkor azt akarta, hogy megcsináljam a jogosítványomat, azonban én nem akartam. Most mikor szóba került, hogy de jó lenne nekem 1 kocsi (én főleg pasizás miatt akarnám, azért az egy elég nagy plusz, ha egy fiatal lánynak/srácnak kocsija van) akkor Apa azt mondta, hogy nem fog nekem venni, mert nem látja jelenleg szükségét, később lehet h venne nekem. Viszont mikor Anyát kérdeztem; egyből megmondta, hogy Nem, ő nem fog nekem venni kocsit soha, és mikor megkérdeztem hogy miért, akkor azt mondta, hogy hagyjam békén. Mindenre azt mondja, hogy hagyjam békén, elege van belőlem és fárasztom. Cserébe mindent elvárnak tőlem, hogy tudjam, úgy, hogy korábban soha nem mutatták meg nekem ! Tényleg nem mutattak meg soha semmit, és mikor kérdeztem, hogy miért (pl Anya miért nem hívott, hogy tanuljak meg főzni vele, vagy megmutatja, hogy kell költséghatékonyan vásárolni,...) akkor Anyának az volt a válasza, hogy nem kell mindent megmutatni ahhoz, hogy tudjam, Apának meg az, hogy “Magadtól várd a jót, ne mindig másoktól!”. Mikor arról van szó, hogy a tanulmányaimat pénzeljék, akkor azt mindig szívesen megteszik, viszont mikor meg arról van szó, hogy elmehessek nőgyógyászhoz -mert még mindig nincs rendben a menstruációm- akkor azt is engedik, de mindig szemrehányjàk, hogy a fél életemet orvosoknál töltöm. A nagymamám állandóan szidta nekem Anyukámat (az anyósa), plusz hogy a férje milyen nőt vett el, meg milyen Anya anyukája is màr (a másik nagyim, aki nagyon rendes)! Apa állandóan poénkodik velem, aminek azért örülök; mert van 1-2 vidám pillanatunk, viszont komolyan kb semmit nem lehet vele megbeszélni, vagy ha igen, akkor ő nagyon arrogánsan beszól dolgokra, ami engem nagyon idegesít, mert türelmesebbnek kéne lennie sokkal! Anya àllandóan “elhajt” ha vele akarok beszélni, mondván fáradt és nincs hozzám türelme, és ne kérdezzek tőle hülyeségeket, viszont tényleg elvárnak mindent, hogy tudjam...
Úgy érzem, ha nem változtatok valamin sürgősen, így soha nem lesz barátom és normális életem. Mindennel el vagyok késve és szégyent érzek magammal kapcsolatban más nőkhöz képest (már gyerekük van, házasok, lediplomáztak, van saját fizetésük, saját autó, ház...). Egyszerűen úgy érzem, h kicsit én is hibás vagyok, hogy nem úgy alakultak a dolgaim, ahogy szeretném, viszont kicsit a szüleim is félreneveltek és most nem tudom, mi tévő legyek... :(
Válaszokat köszönöm! :)
válasza:Fu hat bocs ha nehany dolgot atuugrittam, de.
23 evesen meg semmit nem.kestel le. En 23 evesen dolgozninkezdtem de epp csak az elso baratommal osszejottunk. Nem vopt csak egy sajat telefonom. Es engem sem tanitottak meg otthon fozni, mert bar neha probaltak de nagyon nem erdekelt akkoriban. Es olyna 30 evesen kezdtem el kerdezgetni ezt vagy azt anyu hogyna keszitette el otthon. Persze rantitta azet ment magamtol. Minden mast a koleszban tanultam probaltam ko masoktol konyvbol...de ismerek olyat aki tesztat fozni 30 eves koraig nem.tudott.
Szoval amihez gan kedved ott a net probald elsajatitani vagy allj anyukad melle es kerd mutassa mit foz e shogyna eopwn.
Amig nem fejezed be az egyetemet es nem lesz tejes allasod addig meg sajat lakas normalis parkapcsolat ugyse jon be. Vagy az egyetemen talalj mahadnak valakit ott meg konnyebb ismerkedni menj bulizni (de ne igyal...ne drogozz).
A ciklisod zavara lehet stressz miatt is vagy mert nem figyelsz az eletmododra vagy epo a hormonjaid miatt es azt esetleg nem artatna kivizsgaltatnod. Ha legkozeleb mesz nogyogyaszjoz kamuzd azt hogy van parod es nem jon mar egy eve a baba es akkor alaposabban elkezd vizsgalgatni. De akar lehetsz oszinte is hogy 23 evesen meg nem rendszeres es ez teged nagyon zavar es segitsen.a szulok viselkedese annyira meg nem rossz.
válasza: válasza:Én is 23/L vagyok, idén kezdem majd az egyetemet. 18 évesen érettségiztem, de szerettem volna pár évig dolgozni, hogy gyűjtsek egy kis pénzt.
Semmivel nem vagy elkésve. Ne másokhoz mérd magad, és felejtsd el, hogy ki mit gondol rólad. A lényeg az, hogy haladj előre a saját tempódban, és próbálj meg boldog lenni. Nekem se volt még barátom, de ez nem baj. Majd jön valaki, talán az egyetem alatt, talán később, de meg fogod találni a párodat te is.
A menzeszed miatt érdemes lenne visszamenned nőgyógyászhoz, jó lenne rendbe tenni. Beszélj vele őszintén, segíteni fog.
válasza: válasza:NORMÁLIS?: Nem normális, ahogyan viselkednek. Bár egyrészt ezt magyarázhatja, hogy belefáradtak a veled kapcsolatos megpróbáltatásokba vagy félnek, mi lesz veled, és ezzel a viselkedéssel tartanak távolságot tőled. Nem voltak eleve távolságtartóak veled szemben?
KÉSÉS: Nem, nem késtél le semmiről a tiniszexet kivéve. Nyugalom, nem te vagy az első, aki későn érik, és ilyen dolgokat kell behozzon, mint te. Picit a te cipődben járok. Nagyon későn kezdtem el szexelni/csajozni.
BIZONYTALAN TÁMOGATÁS: A szüleidnek valami elcseszett viszonya lehet veled/egymással, ha apád nem akart belefolyni az egészségügyi dolgaidba, közben elvileg mindenben támogat, anyád meg semmiben mindenben. Az, hogy nem engedtek be téged a pszichiátriára, azt mutatja, hogy a sorsodat nem viselik a szívükön, kevéssé akarnak - már? - erőfeszítést tenni érted, megteszik azt, ami egyszerű: van pénzem, autót veszek/ígérek. ... Hoppá! Apád megígért mindent, de most egy kisautót nem akar? Olyan, mintha apád szeretetnyelve az anyagi dolgok lenne, de az is csak félszívvel. Bár azt se felejtsd el, hogy Budapesten nemigen kell autó egy egyedülállónak. Autó + pasizás: Nem a nőnek kell legyen autója, hanem a pasinak, esetleg.
NAGYANYA: Az én apám anyja is fújt anyámra. Hülye volt, másban is. Azt érte el, hogy csak sátoros ünnepekkor nyitottam rá az ajtót. Megutáltam a végére.
ANYA: Engem sem tanított meg anyám főzni, mert 1. beszélgetni is akartam vele akkor, 2. az volt az ő énideje egy kicsit, ezért - szinte - mindig az volt a reakció: "Menj innen! Ne legyél láb alatt!" Sokáig nem tanultam meg tőle bonyolultabb dolgot csinálni, mint a rántotta, palacsinta, rántás. Aztán azzal jött, hogy dehát öcsém is megtanulta. Ja, mert őt már nem rugdosta ki annyit a konyhából, plusz öcsém tényleg kulinárisabb alkat. Egy barátom feleség tanította meg nekem az alapokat. Azóta így 35 felett volt pár közös főzés anyámmal, amit élveztem. Csinálhattuk volna korábban is, hülyeség volt a részéről, hogy kirúgott.
BEVÁSÁRLÁS: A bevásárlást is meg kellett volna tanítania neked anyádnak, de nyilván valamiért nem vitt el téged. Vagy más elfoglaltságaid voltak vagy ő nem akart veled foglalkozni, és addig is legalább magában volt. Egyébként a költséghatékony bevásárlás titka 3 dolog: Sosem éhesen vásárolni. Mindig bevásárlólista. Havi nagybevásárlás ott, ahol olcsó(bb).
EGYETEM: Ahogyan a középiskolában is hányódtál, szerintem te még most sem tudod, kb. mi a fenét akarsz csinálni az életben (és emiatt nincs elég motivációd), valamint aggódsz a lemaradás miatt (ami elviszi a figyelmedet, a motivációdat tovább csökkenti), és emiatt nem tanulsz félgőzzel sem. Ezzel jó lenne rendbe jönni magadban vagy pszichológusnál.
válasza:A kutya is jódolgában veszik meg...
Ez a mondás jutott eszembe erről a kérdésről.
Koszi a valaszokat! :)
#7 miért pont ez a mondás jutott róla eszedbe?
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!