Normális hogy így viselkednek a szüleim?

rettenetes, hogy ilyen anyád van. Nagyon sajnállak, abszolut nem normális dolog igy felnőni. Nagy lesz annak a veszélye, hogy a kialakult szeretetéhség miatt nem fogsz jól párt választani.

1. keresned kellene egy JÓ pszichológust, mielőbb.

2 beszéltél erről az anyáddal? elmondtad neki mindazt, amit itt leirtál? (beszélned kellene vele)

3. ha a beszélgetés eredménytelen, napi szinten tudatositanod kell magadben, hogy igen, vannak ilyen szeretetre képtelen szülők, pech, hogy neked pont ilyen jutott, de ez nem teheti tönkre az életedet. ebből következik, hogy mielőbb ajánlatos önállósitani magad, távora kerülni ettől a negativ környezettől.

egy normális szülő naponta elmondja a gyerekének, hogy szereti, számithat rá, megölelgeti, stb.

Nem az, és félő, hogy nem fogsz tudni anyudra hatni, de próbát megér.

Áldozatok áldozatai vagyunk, csak változó, hogy ki mekkora áldozattá válik. Ezt muszáj lesz elfogadnod a továbblépéshez. Mond anyudnak, hogy meséljen a gyerekkoráról.

Próbáld meg "én üzenet" formájában előadni a problémád. (Nézz utána!)

Egyébként meg úgy "mentheted" meg magad, ha elkezdesz személyiségfejlesztő könyveket olvasni, vagy számodra szimpatikus előadók előadásait hallgatni a neten. Minél előbb és hidd el, hogy rendbe tudod hozni a személyiségedet, mert még fiatal vagy! Te döntésed! Nem panaszkodhatsz életed végéig, hogy anyud miatt lettél ilyen, mert senkit nem fog meghatni! Rajta! ;) Sok sikert!

Anyádat már nem fogod megváltoztatni. Valszeg azért lett ilyen, mert vele is így bántak. Szánom az ilyeneket, de még inkább sajnállak téged, mert anyád képtelen felismerni a problémáját és túllépni rajta, hogy legalább VELED a saját LÁNYÁVAL megtörje a kört.

Szóval kénytelen leszek te kilépni ebből a trágyakupacból. Keress társas hobbit. Vagy ahogy a fentiek írták, szakorvost, könyveket, stb. Érj el sikereket és nőni fog az önbizalmad (versenyek, hobby, stb)

Anyádnál ne próbálkozz, tapasztalatból mondom. Esetleg akkor lesz értelme leülni vele beszélni, ha már külön laksz, mert egyes szülők SEMMILYEN kritikát nem tűrnek és mindent kritikának vesznek, és nagyon nem lesz jó vele egy fedél alatt lakni, ha megbántod (még te őt hahaha.. na jó ez nem vicces) azzal, hogy megkritizálod a szentséges anyaságát.

Az, hogy keress egy pszichológust, lehet elvetélt ötlet, mert ugye, miből? Megpróbálkozhatsz tb alapon, hogy háziorvos beutaljon, hátha. Ha középiskolás vagy még, akkor nem tudom van-e iskola pszichológus. Nem sok helyen van, de hátha. Oda mehetsz ingyen. Nem kell szégyellni. Manapság még trendi is tud lenni, hogy te ilyenhez jársz, mert a lelki egészségeddel is törődsz. Ha nincs, akkor, ha mégy tovább tanulni ott nyisd ki a szemed, nálunk a karon volt (és még mindig van) ingyenesen pszichológus a karon tanulóknak. Túl lehet lépni ezen, de segítséggel könnyebb és gyorsabb.

Tisztelt Kérdező!

Nem olvastam végig a többi választ - de szerintem nem az lehet a fő gond, hogy TÚL NAGY GENERÁCIÓS korkülönbség van közöttetek?!

Hány éves volt, amikor Te születtél? Túl lehetett már a negyvenedik életévén is? Késői gyermek voltál?

Édesapád miért nem szerepel a történetben? Van egyáltalán valamilyen formában "kapcsolatuk", ha már nem élnek együtt? Házasságban fogantál vagy pedig csak egy fedél alatt éltek a szüleid?

Kamaszkorodban milyen volt a helyzet? Nem Téged akarlak okolni a helyzetért, de sok szülő akkor távolodik el a gyerekétől, amikor kamaszként, tiniként visszabeszél (néha illetlenül, fennhangon).

Nem lehet anyukádnak családi, munkahelyi stb.problémája, amivel ő is küzd, aztán rajtad tölti ki a mérgét?

Nagyon összetett is lehet ez a helyzet...

szia, személyiségzavaros az anyukád, mint oly sokmindenkié. Nárcisztikus valószínűleg.

Nézz utána a szó jelentésének, sokan nem tudják, mit jelent, félreértik. Nézz utána rendesen, fel fogod ismerni minden egyes pontját a leírásnak.

Sajnos hiába is beszélnél vele. Talán, ha éppen jó hangulatát elkapod, azt mondja, megérti, de egy pár óra vagy nap után vissza fog azzal élni, amit bizalmasan mondtál neki.

REMÉNYTELEN. Ez a hivatalos orvosi vélemény.

Örülj neki, hogy már 18 éves vagy, és hamarosan szabadulsz. Mindenképp vegyél igénybe pszichológusi segítséget. Olyat, aki jártas a nárcisztikusok áldozatainak gyógyításában. Tudatosítsd magadban, hogy milyen az ilyen ember. SOHA ne kezdj ilyennel párkapcsolatot.

Ha látod a jeleket, szakíts azonnal. Sajnos akit nárcisztikus nevelt föl, az hajlamos bántalmazó párt választani. Jobban mondva a bántalmazó ösztönből felismeri, hogy ki a jó áldozat, aki már "be van tanítva".

Szóval tanulj, művelődj, és szabadulj ki onnan, vissza se nézz. Aki azt mondja, hogy beszélj vele, annak fogalma sincs semmiről! Ne hallgass rájuk, mert bár jószándékúak, de tudatlanok ezen a téren.

Sok erőt kívánok. Tudd, hogy nem veled van a baj! Te gyógyítható vagy. Ő nem.

Tisztelt Kérdező!

Újra végigolvastam a fejlődés lélektani helyzetedet - most már KÉPBE KERÜLTEM azzal, hogy Édesapád ugyanilyen hatással van rád.

Nehéz dió, mert VALÓSZÍNŰLEG NEM VÁRT GYERMEK LEHETTÉL - és mindkét szülő boldogtalanul élheti meg a másik közelségét is - talán rád vetítik ki a külső-belső konfliktusaikat? Az Ő szüleik ugyanilyen romboló hatással lehettek rájuk, stb.

Azt viszont furcsállom, hogy az OSZTÁLYFŐNÖKÖDDEL az iskolában EGYÁLTALÁN NEM TALÁLKOZTAK VOLNA?! Elméletben kötelesek lettek volna általános iskolás években EGYÜTTMŰKÖDNI A TANTESTÜLETTEL...

Ui: leggyorsabb megoldásnak talán a Magyar Máltai Szeretetszolgálat CSALÁDTERÁPIÁS lehetőségét ajánlanám jó szívvel - ha a lakóhelyetek környékén fellelhető egyáltalán egy központi részlegük. (HA TE KÉRNÉL SEGÍTSÉGET CSAK EGYEDÜL, együtt gondolkodhatnának Veled a hogyan tovább kérdést megválaszolva...)