Hogyan küldjem el a francba az anyósomat kedvesen?

Nálunk is voltak hasonló gondok, én a helyzetet úgy oldottam meg, hogy apuka jött velünk a védőnőhöz vagy orvoshoz. Tudom, nehéz munka mellett esetleges szabit találni, de ott előtte rákérdeztem a dolgokra. Nekünk a bébikomp és jártatás volt az érzékeny pont, egyszerűen nem fogták fel, akárhogy mondtam.. így ott megkérdeztem, hogy jó e szerintük, stb. Apa szeme láttára vörösödött el a védőnő feje, mennyire káros a gyerekre. Ne félj, otthon utána rá is szólt. Esetleg az is lehet, hogy megkéred a védőnőt, jöjjön el és segítsen neked ebben, mert neked nem hiszik el, hogy ez így nem jó..

Persze itt az is a gond, és a fő gond az, hogy a kérésed nincs tiszteletben tartva, a másik gond az, hogy apuka úgy választ magának oldalt hogy nincs informálva. Természetes, hogy rendben van az amit a mama akar, ha közben nem tudja senki, hogy az o láb pont így alakul ki, aztán gondolom mama fizetné az ortopéd szakorvost meg a gyógytornát, ha úgy alakul (?)

Utána olvas apuka, hogy mit szabad mit nem? Tölt ezzel időt? Nem hiszem, és ha így van, akkor ezen kéne változtatni. Bizony foglalkozzon a gyerek dolgaival, olvasson ő is, esetleg olvasd fel neki te, vagy nem tudom. Nekünk ez a védőnős dolog vált be egyedül.

Ebben a helyzetben mindenki hibás, de leginkább ti a férjeddel.

Már gyerekvállalás előtt meg kellett volna beszélnetek a nevelésről alkotott véleményeteket. Mi három éven belül tervezzük a gyereket, de úgy nem vállalnánk, ha nem tudunk dűlőre jutni a neveléssel kapcsolatban és lesz, ahogy lesz alapon nevelnénk. Végtelenül felelőtlen dolog.

Az anyóssal ezt a pici érkezése előtt le kellett volna tisztázni, ti hogy szeretnétek nevelni.

Konfliktus esetén a férjednek ki kéne állnia melletted, vagy ha nem, elmondani a konkrét véleményét miért az anyjával ért egyet.

Az anyósnak pedig figyelemmel kéne lennie rá, hogy nem az ő gyereke. Viszont szerintem jelenleg ő a legkevésbé hibás az egészben. Otthon van, ott nevelt fel már több gyereket, automatikusan sajátjának érzi és úgy neveli mint anno a férjed.

A legjobb amit tehetsz, hogy leültök hárman megbeszélni és normálisan le tudjátok fektetni azokat a szabályokat, amiket már rég meg kellett volna tennetek.

Nekem is kivan a hocipőm anyósommal.

Én még csak a 33.hétben járok, de már most okos. Szerencsére nem lakunk együtt.

Engem pl etetne. Merthogy higyjem el kettő helyett kell ilyenkor.

8 kilót hiztam eddig, de az kevés, kb ha rajta múlna, zabálnék és feküdnék egész nap.

Ha nem kívánom, akkor is egyek.

Meg rám akart tukmálni olyan terhes könyvet, amit ő vett magának, 1981-ben. Hogy ebben van a frankó.

Kinek a házában laktok?

Amúgy meg a pároddal kéne először beszélni, hogy hogyan képzelitek el a gyereknevelést, és anyukát ezzel szembesíteni.

De amúgy erre a különköltözés lenne az igazi megoldás.

Szerintem előszór a pároddal kell megértetned, hogy téged vett el és kutya kötelessége kiállni melletted

Ez ugye vicc??? Miért kellene a férjének mindenben egyetérteni a kérdezővel??? Mi van, ha ő mást gondol a kérdésről??? Tényleg ott tartunk, hogy egy férfinak kuss a neve??? Kérdezem ezt nőként. Én elástam volna magam, ha bármikor elvárás lett volna a részermől, hogy a férjem egy hibbant bólogató kutya legyen.

erre az szokott eszembe jutni, hogy a párotok, akit ő nevelt fel, jó nektek, de a gyereketek nehogy olyan legyen, mint a pasitok...

hehe

egyébként meg semmi baja nem lett a gyerekeimnek sem a holdkomptól, sem a tévétől. nem volt tiltva, így nem is nagyon érdekelte

Ha mérgező légkört akarsz magad körül, nem kell finomkodnod.

Küldjed a francba anyósod, fiával együtt.

Ha CSALÁDI LÉGKÖRT akarsz magadnak, férjednek, gyerekednek, akkor először férjeddel kell megbeszélnek a gyereknevelési és közös életviteli dolgaitokat, nézeteiteket egyeztetni.

Ha már férjeddel, a gyerek apjával egyeztettétek nézeteiteket, akkor következik az, hogy leültök hármasban ugyanezt tenni anyósoddal. Ekkor már előnyben lesztek, mert kettő nézet az egy ellen jön számításba, könnyebb lesz férjed anyját meggyőznötök.

Addíg, amíg ugyanarról hárman három különböző véleményen vagytok, mindig is vita lesz köztetek, ami pedig egyre jobban elmérgesíti a helyzetet.

A szülők és a nagyanya állandó, egymás közti vitája nagyon rosszat tesz gyereketeknek, mérgezi lelkét, nem tesz jót neki, ha állandó vita középpontjában érzi magát.

"Tudni kell, hogy amúgy kedves, jószándékú nő, szerintem velem sincs különösen baja,..."

Akkor olyan nagy gond nem lehet, az emberi hangon előadott kommunikáció csodákra képes!

Egy felnőtt nőnek, családanyának tudnia kell úgy előadnia a dolgokat és megvédenie az álláspontját - a férje döntőbíróként bevonása nélkül - hogy az ne hangozzék tiszteletlenül, mégis legyen súlya a szavainak.

Különösen, ha csak ilyen pitiáner dolgokról van szó, mint tévé, vagy a "járáserőltetés" (?)

Minden gyerek úgy nőtt fel, hogy anyja-apja-nagyszülők, fogták a kezét és a gyerek ott bukdácsolt köztük, míg aztán eljött az ideje és beérett arra, hogy magától is járjon, sem előbb, sem később!

A tévének sem kell ekkora feneket keríteni, biztos nem horrorfilmeket nézet a gyerekkel!

Erre majd gondolj vissza, amikor a második vagy harmadik gyerekedet szülöd és hogy az első/második ne legyen láb alatt, te nyomod be neki a tévét! Vagy amikor már az óvodában tanulják a számítógépet és a gyereket nem tudod elimádkozni a monitor elől!

Arról, hogy emiatt válj el a férjedtől, csináld a cirkuszt az egyébként "kedves és jó szándékú anyósoddal", vagy költözzetek drága pénzen albérletbe, inkább lebeszélnélek!...bár jöttek ilyen válaszok is...nyilván nagyon megfontoltan és felelősségteljesen!