Meddig tűrsz a párod iránt érzett szereteted miatt,ha a szüleiről,tesókról van szó?

“De csipp-csupp dolgokat eltűrtök, nem? Ami kisebb, nem komoly sértés?“

Nem. Ugyanúgy middle finger. 🤌🖕Szerintem egy önálló személyiség eleve ott kezdődik, hogy nem foshat senki se szájon csak úgy.

Rengeteget tűrtem, évekig. Férjemnek is igazából, mert ő meg nem hitte el, hogy az anyjáék milyenek velem. Félt velük konfrontálódni miattam, nehogy ellent kelljen mondani mert akkor tudta mi következik. Duzzogás, lelkizsarolás, szeretetmegvonás, roszabb esetben kb kitagadják... Sajnáltam is őt igazából amikor beleláttam a család működésébe.

5 évig tűrtem csendben kb, utána felrobbantam. Egy nap amikor olyanom lett, mindent rázúdítottam a férjemre, az összes több éves sérelmemet, mindent! Csak nézett először. Utána nagyon magába zuhant, én meg csak mondtam csak mondtam és nem finomkodtam, hogy mit gondolok a családjáról.

Együtt vagyunk, nem szakítottunk, hanem elköltöztünk anyóstól, de én csak utána zúdítottam rá istenesen mindent. De már ott is mondogattam neki, hogy az anyjáék nem olyan jó fejek ahogy előadják! Amúgy tudta is ő ezt, csak becsukta a szemét, fülét. A férjem is csak az áldozatuk és bizonyos szintig megértettem a viselkedését. De ugye engem szarban hagyott ezáltal évekig. A tesóval szemben meg 8 évig hagyott szarba... Egy idő után nem érdekelt, ha fáj neki mert nekem akkor már a szívem szakadt és az én érzéseimmel senki nem törődött.

Próbáltam rávilágítani neki most hogy kikerült a családja mindennapjaiból, hogy lássa mi történik, a valóságot.... A szerető családja úgymond kitette őt az életükből időközben. Teljesen. Úgyhogy kezdi látni szegény, hogy nekem lesz igazam. De ez nem miattam történt így. Ha szerették volna őt, eleve nem akarják tönkre tenni a kapcsolatát velem aki mindent megtett, hogy befogadják a családba. Kedves voltam mindig hozzájuk és őszintén. Erre mit kaptam...

Semmit sem vesztünk azzal, hogy szinte semmilyen kapcsolatot nem tartunk anyóssal. Úgy értve, hogy nem találkozunk mert ők nem akarnak látni minket, na meg a történtek miatt én sem erőltetem. Telefonon keresi néha a fiát, mert kell valami...

Igazából mégis olyan rossz, hogy a férjem családjából senki nem törődik velünk meg hogy ilyenek. Senki nem jön hozzánk és nem is hívnak el, nem meglepő ugye. Apósommal jóban vagyunk, de ő sem érdeklődő úgy. Mi hívtunk mindenkit, de senki nem jött soha. Most már nem invitálunk senkit közülük. A saját családomat szoktam.