Lehetne a férjem szüleit "anyunak, apunak" neveznem? Mivel nekem nincsenek szüleim jól esne de nem merem megkerdezni tőlük. Ti mit gondoltok?

Én anyunak hívom párom anyukáját. ( apukával nincs kapcsolat)

Nem gondoltam mögé soha semmit, mindig mondta neki, hogy szia anyu, aztán én is azt mondtam, hogy szia anyu. Soha nem szólt miatta, szerintem örül is neki.

Közös gyerekeknél is majd mamának fogod hívni, pedig akkor sem lesz a mamád. Szerintem ez kb ugyan olyan.

A férjedet pedig bátyónak / öcsinek? Így fair... (bocs, de ebből ez is következne)

Értem, hogy mi miatt esne neked jól, de szerintem is kellemetlen egy ilyen kérést visszautasítani, emiatt feltenni is az, mert tudod, hogy ez csak formaság: olyat kérdezel majd, amire csak egy helyes válasz létezik.

Az idősebb szülők, nagyszülők számára anno teljesen természetes volt, hogy a menyük/vejük anyukának/apukának szólította őket, az ettől eltérő volt a furcsa.

Szerintem a szülőktől ennek a felajánlása csak azért nem történt meg, mert mivel ma már ez nem “divat”, így nem akartak kellemetlen helyzetbe hozni.

Én 68 éves vagyok, nekem anyukázni/apukázni kellett (volna) anyosomékat, de kifejezetten kellemetlen volt, mert éltek a szüleim, akikkel jó volt a kapcsolatom, anyósomekkal meg nem. Így aztán leginkább kerültem a megszólítást.

Saját menyem a nevemen szólított, én kértem így.

Aztán lettek az unokák, én Mama lettem, a menyemnek is teljesen automatikusan és ez így van jól.

Semmi kivetnivaló nincs benne, ha a Kérdező anyukának/apukának szólítja őket, ha a szívében is ezt érzi. Jóérzésű, melegszívű emberek ezt megértik és még örülni is fognak neki, hogy így érez. Én legalábbis a helyükben így lennék vele.

(De hogy mindenki megnyugodjon, a fiúk rákérdezhet náluk.)

#46, de az anyuka meg apuka nem ugyanaz mint az anyu és az apu.

És ez itt a lényeg, hogy nem anyukázni akarja őket, hanem rendesen anyunak és apunak hívni.

Ez nagyon emberfüggő és kapcsolatfüggő. Ha nagyon jó viszonyban vagytok és nagyon zavar, hogy a keresztneveiken szólítod őket, kérdezd meg (esetleg először négyszemközt az édesanyját, ha vele szorosabb a kapcsolatod). De szerintem ne ugyanúgy szólítsd őket, mint a férjed (pl. mama-anyu).

Apai nagyanyám első gyermeke, egy kislány, meghalt nem sokkal a születése után, így amikor apám és anyám összejöttek, nagymamám valami olyasmi szöveggel fogadta anyámat, hogy reméli, hogy jó lesz a viszonyuk, mert ő nem úgy érzi, hogy elveszti a fiát, hanem, hogy nyer egy lányt. Anyai nagymamám akkor még élt, de sajnos nemsokára meghalt. Anyám attól fogva "anyukának" (apám Mamának hívta) szólította az anyósát, de magázta ("Anyuka, tessék ideadni a tálat, majd én viszem!). Sokat elmond a kapcsolatukról, hogy anyám amúgy egy elég zárkózott ember, nem olyan érzelemkimutatós típus, de az anyósát még azután is "anyukának" szólította, hogy apámmal elváltak, méghozzá elég csúnyán...