Lehetne a férjem szüleit "anyunak, apunak" neveznem? Mivel nekem nincsenek szüleim jól esne de nem merem megkerdezni tőlük. Ti mit gondoltok?

Házasságkötés után kellett volna megkérdezni, hogy szólítsd őket ezentúl. Mindenhol mások a szokások, és az elvárások. Felénk 20 évvel ezelőtt, az anyuka, apuka volt a szokás, de soha nem állt rá a szám, inkább nem szólítottam meg őket sehogy.

Szerintem nincs baj az xy nénivel. Lényeg a tisztelet. Nekem van gyerekem, de nem szeretném, ha a párjaik anyunak hívnának. Meg néninek se. Elég a keresztnevem.

Kérdező!

Neked inkább azt kellett volna kiírnod, hogy van e itt valaki, aki vigasztalást tud nyújtani, a szüleid elvesztése miatt.

Sajnálom a helyzeted, de attól, hogy valakit szuleidkent szólítasz, attól még nem lesznek azok, pláne, ha nem is úgy viselkednek veled.

Attól még lehet őket szeretni, akár szülőkként is, hogy nem anyunak meg apunak vannak nevezve.

Szerintem nem lenne illő. Ez egy olyan kérdés, amire nem tudnának nemet mondani akkor sem, ha amúgy nem szeretnék a dolgot, mert nyilvánvaló, hogy megbántanának a nemleges válasszal.

Ergo belekényszeríted őket egy helyzetbe, amit esetleg nem is szeretnének, de mivel nyilván ők is szeretnek, nem fogják ezt kimondani.

Akit szeretek, nem kényszerítem ilyen szituba.

"Van, ahol szokás anyósékat anyukázni": olyan is van, ahol a saját szülőket szokás keresztnéven szólítani. Egy-egy.

Én már vén szatyor vagyok (53), és most olvasom, mennyit változott a világ. A vőm xy-nnak hív, a lányom is a nevén szólítja az anyósát.

Amikor én férjhez mentem 30 évvel ezelőtt, akkor illő volt anyunak és apunak szólítani anyóst-apóst.

Nehéz volt megszoknom, nem állt rá a szám. Főleg tegezni őket.

Ne anyupótlót és apupótlót keress. Ha szeretnek és Te is szereted őket, akkor teljesen mindegy, hogy a keresztnevükön szólítod-e, vagy apunak, anyunak. A kapcsolat minősége a legfontosabb velük. (Egyszerű: ma már ez kiment a divatból.)