Jogos az, hogy elég sértődött vagyok? Többi lent.

Leírom a szituációt:

Párom elvált apuka. Én vagyok az új barátnő, aki jó kapcsolatot ápol a gyerekekkel. A család összes többi tagjával is jóban vagyok, valamiért az anyukája távolságtartóan viselkedett mindig is.

Párom édesanyja hál’Istennek nagyon szereti az unokáit. A gyerekek anyukájával összekapott valamin a mama, emiatt a gyerekeket nem engedte el az édesanyjuk a nagyszülőkhöz.

Párom beszélt az ex-szel, hogy nincs rendjén, hogy a mamát megfosztja az unokáival töltött időtől egy csip-csup ügy miatt.

Mikor ezt a mama tudtára adta, Ő kiöntötte a lelkét, miszerint: neki nincs szüksége műmosolyokra (?), műbájolgásra, ő nem fog meghunyászkodni senkinek, ne költözzünk oda (soha az életben nem terveztük, 1-2 éjszakát aludtunk az apartmanjukban a gyerekekkel), a Párom ne vigyen oda sem engem, sem az utánam levő barátnőit sem.

Az anyukája az esélyét nem adta meg, hogy megismerjen. Én mindig tisztelettel beszéltem velük. Soha nem volt “műmosoly”.

Ami a legrosszabb, hogy mindezt úgy, hogy lehetőleg kicsit haljam is, de nem a szemembe.

Mikor eljöttünk onnan, megejtette a szokásos mosollyal (ami ezek szerint mű) egybekötött integetést.

Ti ezt hogy emésztenétek meg? Engedjem el? Mi lesz mondjuk karácsonykor, egyéb ünnepekkor?