Jogos ezek után a sértődöttség?

Sziasztok!

24 éves lány vagyok, íme a sztori:

A bátyám és én baráti kapcsolatban állunk egy házaspárral, ahol a férj a tesóm gyerekkori barátja, általános iskolai osztálytársak voltak. A feleséggel együtt négyesben alkotunk egy baráti kört, sokszor jártunk szórakozni együtt, stb,stb. Nekik 2008 decemberében kisfiuk született, 2009-ben pedig mi lettünk a keresztszülők a bátyámmal. Most a szilvesztert is együtt töltöttük csalásiasan bulis körülmények közt, és nagyon jó volt, most mégis sértettnek érzem magam.

Ugyanis így festett a 2009-es évünk:

Januártól kezdve (a kicsi két hónapos se volt), jártunk látogatni, hol én, hol a tesóm, ki hogy ért rá a munka és a suli mellett. Mindketten nyolctól ötig vagyunk befogva, én akkoriban bejárós voltam Debrecenbe az egyetemre, esténként mégis ellátogattunk. Ajándékot mindig vittünk, csokit a feleségnek, piát a férjnek, vagy legalább egy virágot és egy piát. Majdnem hetente. Sosem mentünk üres kézzel, és ha a babának volt valami (névnap, aztán féléves forduló), akkor neki is vittünk ajándékot, amit gyermektelen lévén elég nehezen választottunk, de minden esetben óriási sikere volt, hála az égnek.

Tavasszal elvittük őket kirándulni gyerekestül, saját autóval, mert nekik nincs. Semmilyen költségbe nem szálltak be, a benzinbe sem, amin azért akadtunk meg, mert addig mindig megtették, de megegyeztünk, hogy a baba miatt nincs, és ez így normális (a feleség munkanélküli volt amúgy is, a férj pék). Nyáron strandra jártunk, szintén saját autóval (a városon kívül laknak és nem jó a babával buszozni). Nyáron sor került a keresztelőre, ahol szintén ajándékot vittünk mindenkinek, még a nagyszülőknek is egy üveg valamit, illetve borítékot a kisbabának (nem tudtunk ajándékot kitalálni, és amúgy is állítólag az a legjobb). Utána a nyár végén még egy kirándulás a hegyekbe a mi autónkkal, a költségekbe ekkor sem szállnak be. Ezt csak így utólag állapítom meg, akkor nem törődtünk vele, mert betudtuk a baba miatti kiadásaiknak.

Ősszel volt egy-két közös program, mindig náluk, szintén ajándék a feleségnek és a férjnek is. Tél eljén a pici szülinapja, ajándék az egész családnak, a babának akkora, hogy alig fért a kocsiba (persze csak valami készségfejlesztő masina). Utána kicsit elfoglaltak voltunk, és szilveszterkor jöttünk össze ismét. Ezt a tesóm lakásán szerveztük, megfordult a fejünkben, hogy azért is jó ez, mert már anyagilag alig bírjuk az ajándékozást, mikor mi megyünk hozzájuk :) Pimasz megjegyzés volt, de később aztán komoly lett...

Természetesen saját kovcsival mentünk értük, és elhoztuk őket a kitakarított, bababiztossá tett lakásba, egész nap tettünk-vettünk, hogy minden oké legyen, kialakítottuk nekik a kisszobát, és vacsit is készítettünk, nem porból... Mikor elmentünk értük, a kedves férj a tesómat egy piákkal teli szekrény elé vezette, hogy válaszon, mit vigyenek meginni. Tesóm választott, emellett eltettek még vagy három üveg különböző italt, és két pezsgőt. Természetesen mi is készültünk, sok pia, kaja, minden volt.

A dajdaj másnapján úgy délután három körül mentek el, addig megebédeltek a vacsimaradékból, ittak még picit (ugye úgyis a tesóm vezet), és elmentek. Mi visszajöttünk takarítani és akkor vettük észre, hogy az összes piát, amit hoztak, haza is vitték. Azt is, ami megbontott volt, azt is, amiből két kupica hiányzott, és azt is, ami bontatlan volt. Az egyik pezsgőt hagyták ott nekünk, amire éjjelre nem került fel a dugó, így egy lötty lett belőle. De mindent elvittek. Ja, csináltak franciasalátát, és ami nem fogyott el, azt otthagyták. De ennyi.

Eléggé le voltunk forrázva. Én még most is le vagyok. Ezek után, ami egész évben történt, egy üveg piát nem érdemeltünk volna meg? Ja, még el sem mondtam, hogy tesómmal mindketten tavaly diplomáztunk, és egyikünk sem kapott semmit, de az édesapánk által finanszírozott éttermi vacsorán részt vettek...

Én most értem el arra a pontra, hogy kiborultam. Megsértődtem, nem tudom, jogosan-e, de én akkor is sértettnek érzem magam. Csúnya, amit mondok, de talicskával hordtuk hozzájuk az ajándékot, mert úgy neveltek, hogy üres kézzel soha sehová, legalább valami apróságot vinni kell. Emellett úgy fuvaroztuk őket kirándulni, meg a Tesco-ba, mint valami urakat, amúgy 45 percig megy a buszuk hazáig. Kinyomtunk egy keresztelőt, előtte télen pedig az esküvőjüket, az sem volt semmi.

És ezek után nem érdemlünk meg egy üveg piát. Egyet!

Sőt, fogja, idehozza a piát, meglóbálja az orrunk előtt, aztán hazaviszi... Mi egész évben egy fűszálat nem kaptunk, erre a nagyesküt leteszem. És most nem arról van szó, hogy adjon gyémántgyűrűt, de egy virág, vagy egy doboz csoki legalább a diplomaosztómon jólesett volna... vagy egy üveg pia szilveszterkor... Egész évben, az elmúlt másfél évért egy doboz maradék franciasalátát kaptunk! És így innen visszatekintve úgy tűnik, hogy nem a kiadásaik miatt nem szállnak be semmi közös program költségébe, hanem egyfajta spórolási módszer vagyunk nekik...

Ki mit gondol erről? Persze szó nincs arról, hogy soha többet feléjük se nézünk, de egy ideig nem tervezzük a látogatásukat... Persze nincs azért örök harag, mert az ilyen kapcsolat másról szól, nem a pénzről, meg ajándékokról, de egy gesztus jólesne, vagy legalább az, hogy nem hoznak ilyen ciki helyzetbe...

Kíváncsi lennék, ezt kívülállók hogyan értékelik.

Elnézést hogy ilyen baromi hosszú lett, köszi, hogy elolvastátok.

24/L