Ti hogy látjátok jogos a sértődöttségem? (hosszú)

33 éves vagyok, férjemmel, és 1 éves kisfiunkkal élek a szüleim telkére épített családi házban. 4 éve lakunk itt. A telken elől édesanyámék, hátul mi. Mikor szóba került annó, hogy építkezünk, (ők ajánlgatták), mi "cserébe" a lehetőségért felajánlottuk, hogy 1 millió forint értékben felújítjuk a házukat. Hitelből építkeztünk. Elég komoly átalakítások voltak a házukon, új helyre került a fürdőszobájuk, konyhájuk, nappalit csináltunk belül, nyílászárók lettek cserélve, és le lett dryvitozva kívülről a ház. Elég sok mindent mi ketten a férjemmel csináltunk, ő évek óta az építő iparban dolgozott, ügyes kezű asztalos. A dryvitozásnál nem lett feldűbelezve a hungarocel, ezért egy hatalmas viharnál tavaly letépte egy részét a falról a ház egyik oldalán Ebben hibáztunk.... Addigra nekünk jött a gyerek, nem kell mondjam ez azért komoly kiadás, mindent megvenni, befejezni a mi házunkon is olyan dolgokat amik fontosak, egy baba érkezésekor, a férjem időközben 2 munkahelyet vesztett el stb... tehát elég sok minden történt. Most, hogy a babánk 1 éves lett, és már bóklászik a kertben, sürgetett a dolog , hogy rendbe tegyük, biztonságossá, legalább egy kis részét. Leválasztottunk egy 70 nm2-es részt csináltunk kerítést legyepszőnyegeztük. Szép lett, és biztonságos,de komoly kiadás volt. Erre faterom péntek este közölte, hogy a leszakadt falról javítja a dryvitot a másik veje..... nem állt elénk, és nem mondott semmi konkrétat csak azt, hogy az én párom is segítsen. Mondtam neki, hogy hogy gondolta, mivel szombaton is dolgozik..... Már akkor nem értettem. Aztán nagy szájhuzogatások és sumákolások közt péntek este szóváltás volt köztem és anyám közt.... nem mondtak semmi konkrétat,de közölték másnap reggelre kell anyag a javításhoz. A segítő írt egy listát kb 30-50 ezer ft.os cuccról... nem kell mondjam hónap végén 28-án már nem dobálózunk a pénzel, pláne, hogy kiköltekeztünk a kertre. A vége az lett, hogy ÉN kérdeztem rá, hogy most ezt mi vegyük meg? Csak anyám beszélt velem, fateromban még csak annyi gerinc sem volt, hogy szemtől szembe közölje... A válasz persze igen volt. Hozzányúltam a vésztartalékunkhoz, másnap reggel kifizettük a dolgokat,de bennem egyszerűen összetört valami. ok, hogy megígértük a ház felújítást aminek a 90%-a kész is. De az, hogy meg se kérdezték, hogy marad lóvétok? Lesz a gyereknek minden ? Vagy egyáltalán? Kicsit olyan érzésem van, hogy az unokájuktól vették el.... Este átjött hugom, aki szintén közölte, hogy hogy lehetek ekkora paraszt, hogy így viselkedek a szüleimmel stb.. meg se hallgatott én vagyok a rossz... jó lenne kívülállók véleménye... Bocsi, hogy hosszú lett, köszi a válaszokat!!!