Jogos a szüleim sértődöttsége, vagy csak bűntudatot akarnak kelteni bennem?

Mind apám, mind anyám egy alkoholista alak, anyám ráadásul gyógyszer függő is. Állandóan bántottak otthon, nem fizikailag, mert egyszer kaptam pofont anyámtól. Hanem lelkileg. Sokszor megaláztak mások előtt, nem engedték, hogy barátaimmal legyek, vagy hozzám lejönnek. Azt sulykolták belém állandóan, hogy én semmire se fogom vinni. Nem engedték, hogy azt tanuljak amit akarok. Amikor kitanultam a szakmát, elmentem dolgozni, mellette letettem az érettségit és ráfeküdtem az idegennyelvre. Később sikerült elvégeznem egy nem túl erős főiskolát is. Igyekeztem többször segíteni a szüleimnek, de mindig csak durva fitymáló megjegyzéseket kaptam. Akkor szakadt el a cérna, amikor egyszer segítettem kifizetni a hitelüket és olyan megjegyzést tettek rám, hogy csak azért tettem, hogy fitogtassam azt, hogy nekem van pénzem. Erre közöltem velük, hogy rendben van én befejeztem. Azóta anyám fűnek-fának azt hangoztatja, hogy én mióta kivakaróztam lentről a sz**ból azóta le se ***om őket. Nagyon rosszul esik, mert ezt nem érdemlem meg, ugyanis a nevelésük ellenére is igyekeztem segíteni nekik. Meg nem hordom fent az orrom, csak egyszer mondtam, anyám mire vágsz fel kérdésére, hogy volna mire felvágnom, mert amit elértem, nélkülük értem el és igen is büszke vagyok magamra, hogy mindezeket elértem.