Haragszik, mert a nyarat Londonban és Miamiban töltöm. Jogosan? Miért kelt bennem bűntudatot?

Ne legyen miatta bűntudatod, érezd jól magad, élvezd.

szerintem azt sajnálja, hogy pont amikor megszületik a féltesód, akkor leszel távol, mintha neked nem is lenne fontos. Amit persze kétlek, de mi máskor tudnál utazni középiskolásként, mint nyáron? Használd ki jól az idődet.

Anyád rendesen tud zsarolni. Akkora szemétség lelkileg terrorozálni mást.

Mit számít az egy újszülöttnek, hogy ott van-e a féltestvére? Neki csak az anyja számít.

Én inkább az érettségi utáni nyarat tölteném el ilyenekkel. A te dolgod, a te nyarad, a te életed, ha szeretnél, akkor menj és érezd jól magad! Nyilvánvalóan nem igaz, hogy így nem fog ismerni a testvéred, de azért ez valahol érthető. Van egy szinte már felnőtt gyereke, aki eltűnik 3 hónapra akkor, amikor az ő életében ismét egy nagyon fontos szakasz következik el! Talán csak szerette volna ezt a fontos szakaszt megosztani veled és "nem egyedül" végigcsinálni... Nem kötelezhet rá, hiszen felnőttél, de valószínűleg azért mond ilyeneket, mert rosszul esik neki, hogy fontosabb neked ez az utazás, mint ő, illetve a születendő testvéred.

Anyukád is felnőtt ember, aki megtudja oldani a dolgait egyedül, illetve a párjával, de legyek lepontozva, akármekkora gáz is vagyok, nekem nagyon jó a kapcsolatom az anyukámmal és nem hagynám itthon egy ilyen fontos esemény előtt/után, álmok ide vagy oda.

Semmi rossz indulatot nem látok abban, amit leírtál, csak azt, hogy nagyon szeret téged és vérzik a szíve, amiért magára hagyod ilyen helyzetben. Nyilvánvalóan el fogja fogadni a döntésed.

Nem azt mondtam, hogy otthon kellene ülnöd egész nyáron. Azt mondtam, hogy anyukádnak ez egy fontos pillanat az életében, amit nyilvánvalóan együtt szeretett volna tölteni a családja többi tagjával. Ebbe te is beletartozol, nem csak a férje. Te úgy döntöttél ebben nem szeretnél részt venni, nyilván rosszul esik neki. Nem kell otthon ülni mellettük egész nyáron és őrizni őket, de biztosan jól esett volna neki, ha meglátogatod őket a kórházban, megnézed a testvéredet és az első, még fájdalmas, fáradt 1-2 hetekben segítenél egy kicsit te is a baba körül.

Ha igazán szeret téged, akkor elfogadja a döntésedet, én csak azt mondom, hogy ne ítéld el, mert ha egy kicsit más szemszögből nézel az egészre, akkor abszolút érthető anyukád viselkedése.