Valóban jobban fog később is ragaszkodni a kislányom így anyósomhoz?

Hogy másnál mi van, az ne legyen neked mérvadó! Minden gyerek, szülő, nagyszülő és helyzet más.

Te vagy az anyja, az egy ELVEHETETLEN státusz a gyerek érzelmi életében, még ha nem is vagy annyira szórakoztató egy kisgyereknek, mint mások.

Van gyerek, aki egy kiskutyának, vagy a barátainak jobban örül látszólag, mégis az anyja az első, aki az egész életében a szent és sérthetetlen.

Ha jó anya vagy, akkor inkább örülj a családtagokkal való jó kacspcsolat(á)nak, a ti szeretetköteléketek ettől nem csorbul.

" így azt fogja hinni ő a főnök és nem fog hallgatni rám."

El vagy tévedve. Gyerek , mint FŐNŐK?

Csak szólok, a gyerek nem kutya. Nem vonatkoznak rá a kutyás nevelési szabályok.

Ha a nagymama a jövőben nem úgy akarja a népszerűségét növelni, hogy téged ekéz és betartja, illetve betartatja az unokával a te neveléssel, evéssel, tanulással, stb. kapcsolatos elképzeléseidet, akkor ez így nagyon rendben van.

Te kényelemből(?) átengedted a nagymamának a terepet, de a gyerek lesz nagyobb is, amikor a kapcsolat már nem a bújócskázásból vagy az együtthomokozásból fog állni. Na, akkor kell majd odatenned magad kellő intelligenciával, hogy a gyerek minden gondjával-bajával merjen hozzád fordulni. Azzal, hogy majd akkor is fogja a nagyszüleit szeretni az csak jó, mert a szeretet attól nem lesz kevesebb, hogy másnak is jut belőle!

Hány éves vagy, és a baba? Borzasztóan bizonytalannak tűnsz..

Ez nem arról szól, ha örül, ha hazajönnek hogy te kevés vagy, hanem mert nincsenek ott. Te vagy a biztos pont, hiszen mindig ott vagy vele; ha elmennél pár órára, akkor te is megtapasztalnád az örömét.

Egy éves volt a lányom, mikor albérletből anyósomélhoz jöttünk, mert após beteg lett, nem maradhatott egyedül, anyós még dolgozott.

Aztán egy év múlva meghalt após, és úgy alakult, hogy maradtunk.

A lányunk pont olyan viszonyban van anyóssal, mint anyukámmal.

Persze kb úgy kezeltük, mintha nem lenne (leírva hülyén hangzik), szóval nem éltünk vissza azzal, hogy itt van, akkor sem, mikor nyugdíjas lett. Nem kellett neki többet vigyázni rá, mint anyunak. Mindig igyekeztünk a férjemmel megoldani mindent.

És anyós sosem szólt bele semmibe, és nem csinált semmi olyant, ami gond lett volna. Oké, néha láttam dugi gumicukrot 😂

Mi is anyóséknál lakunk, de én sosem engedtem,hogy átvegye a "stafétát". Nekünk is sokszor sírt,mert szintén hasfájós volt, olykor át is jött,hogy segítsen, de mi elég határozottan közöltük,hogy nem kell segíteni, ha igényt tartunk rá szólunk.

Mi is "elsőgyerekesek" vagyunk,de a férjemmel ragaszkodtunk ahhoz,hogy mi vagyunk a szülők. Ezt tudtára is adtuk. Eleinte volt pofavágás, meg sértődés , de már nincs ebből probléma. A fiam 3 éves múlt.

Minden fórumodban lerí, hogy anyós neveli a gyereked nem te.

Ő kelt hozzá éjjel fürdette etette, mert te annyira fáradt vagy, meg depis. Házimunkát se kell nagyon csinálnod..

Napokra leléptek kikapcsolódni, mert annyira kikészülsz a gyereked nem nevelésében.

🤷‍♀️ Most akkor min csodálkozol?

Már megint te??

https://www.gyakorikerdesek.hu/gyerekvallalas-neveles__egyeb..

Erre a kérdésedre és az azt megelőzőekre is kaptál egy csomó jó, megfontolandó választ. Ezek szerint semmit nem fogadsz meg belőle, csak nézel ki a fejedből továbbra is egesz nap. Én is kivenném a kezedből azt a gyereket. Igen, így valószínűleg anyósodhoz jobban fog kötődni, felnőttként pedig meg fog vetni téged, hogy abból áll az életed, hogy ülsz és magyarázod, hogy mit miért nem tudsz megcsinálni. A volt sógornőm anyja volt ilyen bamba, olyan volt, mint egy kisgyerek, nulla önállóság, mindent a gyerekei meg a férje csináltak helyette. Hát nem is tisztelte a lánya, annyit mondhatok.