Ti átmennétek anyósékhoz karácsonykor? Elfogadnátok ezt békülési szándéknak, vagy ragaszkodnátok a bocsánatkéréshez?
Anyósomék a kezdetektől nem szerettek. Azt mondták, hogy csak a fiuk pénzére megyek.
Amióta összeköltöztünk, azaz 5 éve nem találkoztam velük. A fiukkal beszéltek néha telefonon, de mivel nem volt hajlandó hinni nekik és elhagyni, így csak veszekedtek.
Év elején a férjemnek balesete volt. Azóta nem dolgozott. Kemény időszak volt, főleg lelkileg és fizikailag. Úgy tűnik anyósomék megértették, hogy nem a pénzét szeretem.
Idén először meghívtak minket karácsonyra. Nem kértek bocsánatot, nem ismerték el hogy hiba volt lek..vázniuk.
Ti mit tennétek?
Neked kell eldönteni, hogy mit akarsz, mi nem mondhatjuk meg helyetted.
Én a saját tapasztalataimat megoszthatom, hogy én mit tettem. Egyébként engem akkor aláztak meg a legjobban amikor megszületett a fiam, és az anyósék bejöttek a kórházba. Azt hittem, hogy békülés miatt, mert a 4 év házasság alatt többször nyíltan megmondták, hogy utálnak, nem ilyen menyecskét akartak. Én azt hittem a kórházi látogatásuk célja, hogy végre béke legyen, mégis csak az első unka született. De a következő történt. (Tudni kell, hogy 4 ágyas szobában voltam, ahol minden ágyban volt egy kismama, és ők is szemtanúi voltak az esetnek.) Anyósom bejött az ágyamra dobott egy nagy buborékos borítékot, majd közölte, hogy a borítékban X millió forint van. Fiatal vagyok, ennyi pénzzel már tudok mit kezdeni. Fogjam a pénzt, és tűnjek el végleg. A válást majd a férjem megoldja, a fiamat meg ők fel fogják nevelni, de az én képemet nem akarják látni soha.
Én ott akkor olyan szinten ledöbbentem, hogy szólni sem tudtam. Az egyik kismama (akinek azóta is hálás vagyok) pattant fel, és zavarta ki az anyósomat. A kérésemre a borítékot is hozzávágta. Mi jó messzire költöztünk, bár a házasságom 14 évig tartott, de addig nem is találkoztam anyósomékkal. Még apósom temetésére sem mentem el. Viszont amikor elváltam, akkor anyósom felkeresett, és akkor 14 év után kért bocsánatot az elmúlt évekért. Majd megköszönte, hogy sosem tiltottam el az unokáját akit szívből szeret. Ma ott tartunk, hogy évente 1-2 alkalommal meglátogatom, elbeszélgetünk, ő meg pityereg egy kicsit, hogy mennyire sajnálja az elmúlt éveket.
Én mindenképpen adnék nekik egy esélyt. de a férjemmel elötte megbeszélném, hogy ha elkezdenek megint kötözködni vagy szidni, akkor azonnal felállunk és hazamegyünk.
Szabályos bocsánatkéréshez nem ragaszkodnák, mert az idösebb korosztálynál ez nem szokásos és ezért nem is jut igazán eszükbe, számukra a meghívás = bocsánatkérés.
Nem tartom kizártnak, hogy ez a helyzet tényleg megváltoztatta rólad a véleményüket - van olyan ismerös, ahol hasonlóan indult a téma (a pénzéért van vele a feleség), és egy hasonlóan komoly helyzet után az anyósék rájöttek, hogy a fiuknak a felesége a lehetö legjobb választás. Ettöl kazdve az anyós megváltoztatta a hozzáállását és a "fia felesége" a "lánya" lett. (Ennek már sok ideje, de azóta is igen jó köztük a kapcsolat)
Az egyik válaszoló által leírt pénzes eset szerintem egyáltalán nem hasonló helyzet, kár volt elöhozni (nem elsö alkalommal teszi, minden lehetöséget megragad, hogy elmesélje, ha passzol, ha sem).
Szerintem menj át.
A férjed mit akar? Mert ez nem csak rólad szól, hanem róla is.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!