Miért van az, hogy az anyósok általában akkor "elviselhetetlenebbek", ha fiuk van?

#10 Nagyon tetszik ez a válasz, végre őszintén bepillantást enged egy fiús anya érzelemvilágába.

De a lányoddal kapcsolatban nem érzel olyat, hogy "másnak neveled"? Miért? Egyszer neki is fontosabb lesz egy férfi, akivel többet oszt majd meg az életéből, mint veled.

Az én anyósom is eléggé "szerelmes" a(z egyébként egyke) fiába, és éreztem rajta, hogy legszívesebben "megtartaná magának", sajnálja hogy "elviszem". Egyelőre nekem is csak egy fiam van, de még mindig nem tudom értelmezni ezt a hozzáállást. Engem jobban aggasztana az, ha nem találna párt és nem lenne normális élete, hanem örökké rajtam csüggne. Nem azért, mert meg akarnék tőle szabadulni, hanem azért, mert ez nem egy teljes és boldog élet NEKI, hanem inkább nyomorúságos. Megszakadna a szívem érte.

A furcsa, kóros "szerelmességen", mint okon kívül a 9-es tippjeivel is egyetértek. Egyenjogúság ide vagy oda, sajnos a háztartás és gyereknevelés a legtöbb családban még mindig nagyobbrészt "női munka", és mivel ezeket a feladatokat minden nő ismeri, sok közös témát szolgáltatnak, másrészt minden nőnek megvannak róluk az eltérő elképzelései, így sokszor tudnak alapot szolgáltatni arra, hogy belekössenek az anyósok a menyükbe.

Nem bírják elengedni a fiukat.

Illetve több a súrlódási pont is. A férj valószínűleg nem fog összekapni a felesége anyjával a háztartás-gyerekneveles témakörben. Viszont a feleseget zavarhatja, ha anyós folyton kéretlen tanácsokkal látja el.

Egyébként minden párnál, akik így hirtelen eszembe jutnak, a fiús anyuka telefonál gyakrabban és a fiú családjához kéne menni folyton anyuka elvárása szerint.

Mert a menyekkel is tobb baj van mint a vejekkel, oda vissza igaz.

Kiveve persze az eroszakos ferjeket. Azok pusztuljanak.