Az apám kikezdett a feleségemmel, és egyre elviselhetetlenebb is. Mit tudnék csinálni? Hogy vegyem rá anyámat, hogy váljon el, és kezdjen új életet ennyire hosszú idő után?

Én 22 éves vagyok, fél éve vagyok nős, egy idősebb nőt vettem feleségül, 35 éves. Nem szeretnénk gyereket egyelőre, mert én még tanulni szeretnék, karriert építeni meg ilyesmi. Az apámmal nagyon rossz a viszonyom, mindig utált engem, mert féltettem tőle anyámat, mindig ellent mondtam neki mindenben, elég agresszív ugyanis, inni is szokott. Mindig úgy nyilatkozott rólam, hogy én csak egy akadály vagyok, és annak örülhetünk, hogy anyámat szereti. Mikor megismerkedtem a feleségemmel, azóta mindig azt hangoztatta, hogy szánalmas vagyok, hogy az idősebb nőket szeretem, és a feleségem egy tipikusan olyan nő, akit saját magának tudna elképzelni szeretőnek,mert az anyám már ennyi év házasság után unalmas, egy ilyen kölyök, mint én, meg nem érdemli meg. Egy hete sírva mondta nekem a feleségem, hogy az apám kikezdett vele, fogdosta, és nem akarta békén hagyni, erőszakosan meg is csókolta, és már fél tőle, többet nem jön el vendégségbe a szüleimhez. Nagyon mérges lettem, legszívesebben elmentem volna az apámhoz, ordítottam volna vele, most már tényleg szívből megutáltam, de inkább úgy döntöttem, hogy többet hozzá se szólok, rá se nézek, és nem megyünk el soha többet szüleimhez. Anyámat meghívtam magunkhoz, és beszámoltam neki mindenről az apámmal és a feleségemmel kapcsolatban. Ő ezt nem akarta elhinni, vonakodott, de aztán meggyőztem mégis erről valahogy. Arra jutott, hogy ez nem volt szép dolog apámtól, de abban képes volt neki igazat adni, hogy a feleségem nem hozzám való! Apám hatására amúgy anyám se szereti őt. Én felhoztam anyámnak minden sérelmet, amit apám elkövetett, hogy mennyire szörnyű alak, és az ilyen nem férnek és nem szülőnek való, megkeserítette az életünket, és felróttam anyámnak, hogy soha de soha nem akart elválni és új életet kezdeni. Ő bevallotta, hogy ez számtalanszor megfordult a fejében, de nem merte megtenni, mert megszülettem én, meg az életét sem akarta ezzel felborítani. Mondtam neki, hogy én már felnőtt vagyok, és bátorítottam, hogy váljon el most is, még csak 45 éves, megházasodhat újra, kezdhet új életet, még az élete hátralévő részében lehet boldog. Ő erre elsírta magát, és szerinte ő már erre képtelen, nem tud változtatni, de nagyon szeretne. Szerintem valahogy rá lehetne erre bírni, de fogalmam sincs hogyan. Haragudhatnék rá, hogy ezt hagyta hosszú éveken keresztül, de sajnálom is. Más szülő továbblépett volna? Más anyát mennyire érdekelt volna az, hogy a férje kikezd a fia feleségével?! Én ezt nagyon felháborítónak tartom, mert számomra a feleségem a legfontosabb az egész életemben, de nem tudom, hogy más is így gondolkozik-e.