Már egyre elviselhetetlenebb a húgom, mi legyen?

Lehet már írtam ide kérdést, nem emlékszem pontosan hogy mikor és mit, mert másik regisztrációm van.

Röviden annyi volt hogy a húgom lassan 1 éve ül itthon munkanélküli, tanulni nem hajlandó munkát keres, de nem talál, szerintem nem is akar, de mindegy. És elhanyagolja magát nem fürdik mindennap, csak 4-5 naponta a haja már tiszta zsíros és kezeletlen egész nap csak ül a szobájában, eszik, alszik, netezik orrbaszájba, és csak ritkán dugja ki az orrát a szabadba. Volt amikor 2 hétig nem lépett ki a házból, volt amikor szinte itthon sem volt.

Pszichológushoz már jár, nagy nehezen rávettük hogy menjen el oda, mert szerintünk depressziós, igaz azóta már be lett utalva pszichiáterhez, mert van valami, amihez már pszichiáteres segítség kell, de az most nem lényeges.

Ez mellett vannak problémák amiktől már a hajunk égnek áll. Anyámmal lakunk itt, meg a barátnőm is itt lakik 4 en vagyunk egy házban és a húgom már megkeseríti az életünket.

Állandóan hisztizik a kaja miatt hogy miért ezt eszünk, miért ilyen alapanyagot veszünk, miért nem vesszük a drága márkásat. Akkor ugye egyszer megkért hogy autóval vigyem el őt a másik városba valami miatt, és én nemet mondtam mert nem értem rá, azt erre kiverte a hisztit hogy gyűlöl, meg nem igaz hogy erre nem vagyok képes.

Anyukám is dolgozik de nem keres sokat, ő fizeti a számlákat és meg a barátnőm a kaját meg az autó költségeit fedezzük plusz eltartjuk a naplopó húgomat is.

Most nem akarunk mi neki rosszat de már elviselhetetlen hogy büdös, nem ápolja magát, és egyre jobban süllyed le. Mi segíteni szeretnénk rajta hogy legyen valami terve, meg célja az életben de teszik rá mindenre és ez az ami bosszant minket, közben még nem hogy megköszönné hogy legalább segíteni akarnánk neki hanem még le is hord minket mintha ő tartana el minket és ő lenne felettünk és mi meg a csicskája.

Már nem tudom milyen módszer találjak ki hogy megneveljem egy kicsit, a barátnőm már kész van tőle idegileg anyám meg már a fejét fogja este amikor munka után hazajön és megtudja hogy miket művelt a húgom. Házimunkába csak nagyon ritkán veszi ki a részét. Volt amikor kiírtuk neki cetlire hogy mossa fel a konyhát meg mosogasson el mert a barátnőm nem ér rá, én sokáig dolgozok anyám meg ugye estefelé ér haza a munkából és hogy ne neki kelljen hulla fáradtan. Erre ő semmit nem csinált minden úgy állt ott a mosogatóba büdösödve, rászáradva. Semmit nem lehet rábízni mert lusta és már mi fáradunk el ezektől a hülyeségek miatt.

Pszichiáterhez csak 2 hét múlva kell mennie, mert akkorra kapott időpontot és szerintem a pszichológusnak sem mondta el minden dolgát baját, csak ott volt és hazudott neki, mert észrevette és mondta is nekem hogy valami nem gömbölyű, ezért is utalta pszichiáterhez és szükség esetén be is fektetik mert valószínű hogy komolyabb baja van. De minket idegileg kifáraszt és már egyre durvábban, lassan mi omlunk össze idegileg és mi megyünk pszichiátriára befeküdni ő meg otthon egyedül röhögne rajtunk, már kezdem ezt érezni, de sajnálom is hogy ilyen céltalan az élete és minden erőnkkel azon vagyunk hogy javítsunk a helyzeten de ő ellenáll.