Nagyon kétségbe vagyok esve az anyósom miatt! Csak én vagyok ilyen helyzetben? Nyugtassatok meg, hogy ez nem a legrosszabb! Story lentebb!
Itt két lehetőséged van. Sem az anyósod, sem a férjed nem fog megváltozni!
1. Tűrsz. Az, hogy építkeztek és az anyós oda FOG költözni, kicsit érdekes dolog. De meg van ahhoz a lehetőséged, hogy azt mondod, hogy szereted a férjed, jól bánik veled, kedves, szeret, sosem kiabál, nincs komoly nézeteltérésetek, nem alkoholizál, nincs káros szokása, de cserébe el kell tűrnöd az anyját. El tudom képzelni, hogy vannak nők, akik azt mondják, hogy nem akarnak egyedül maradni, hanem inkább ezt választják. De ehhez kell egy megértő pár is! Remélem a ház a kettőtök nevén van? Dolgozol? Anyagilag biztosítsd be magad.
2. Elválsz. Aztán próbálsz a gyerekkel találni egy másik férfit, akinek nincsenek káros szokásai, nem iszik, nem veri, nem kiabál az asszonnyal. Vagy maradsz egyedülálló.
Az, hogy az asszony káromkodik? :D Hát kérem, az óvodába a gyerekek ennél sokkal cifrábbakat mondanak... ha ez a legnagyobb probléma vele, ezt meg is lehet vele beszélni.
Ezektol a kérdésektől falnak megyek...
Odaszultél anyós nyakára..mit vársz ? A pasid sz.rik a véleményedre, meg azt sem tudjatok megbeszélni hol éljetek de babóca kellett. Gondolod majd anyósod fog alkalmazkodni?
En is szeretem anyamat, nagymamat is, anyosomat is de ha egy fedel alatt élnénk egymás agyara mennenk...nem kicsit.
> "A férjem egyszerűen nem tud leszakadni a saját édesanyjáról, most építkezünk, és őt is oda szeretné majd vinni, mondván, hogy ne legyen az anyukája egyedül. Muszájságból lakom csak itt most, nem szeretnék az anyósommal egy fedél alatt megöregedni, de ezt a férjem egyrészt meg sem érti, másrészt nem is foglalkozik vele, hogy én szeretnék e egyáltalán együtt élni az édesanyjával."
A probléma itt rejtőzik, de sajna én is hallom, hogy sok "férfi" még 30+ évesen is úgy lóg az anyján, mintha 10 éves lenne. Első körben vele kell megbeszélned ezt.
Még 100% normális anyós esetén is teljesen normális igény, hogy csak ketten a pároddal (+ gyerekek ha vannak) akarsz élni. Ha ennek tetejében még problémás is az anyós, akkor meg főleg.
#14
Nem anyós nyakára szültem a gyereket, ugyanis a fiam nem a férjemtől van, hanem egy volt páromtól, aki nem úgy bánt velem, ahogyan kellett volna. Én másfél évig egyedül neveltem a kisfiam, utána ismerkedtem meg a férjemmel, szóval van egzisztenciám, pénzem is, és saját lakásom is ami ki van adva albérletbe, de oda nem tudunk költözni mert a férjem azt mondta nem szeretne se panelba, sem pedig társasházba költözni.
A félreértések miatt pedig közlöm, hogy én nem veszekszem soha anyósomra, a tiszteletem jeleként (bár sokat nehéz megállni, hogy ne küldjem el másik éghajlatra). Én nem az a veszekedő típus vagyok. A férjem pedig nagyon jó férj. Tisztességes munkája van, nem alkoholista, nem drogozik, nem bánt minket, nem ver minket, mindenben támogat és megért. 2 karos szenvedélye van csak! Az 1. A dohányzás (a közelünkben nem gyújt rá), a 2. pedig az anyakomplexus (ezt szeretném “kinevelni” belőle, de egyenlőre nem tudom hogyan tehetném!).
#17 ha megbolondul valaki, azzal nem tudnak sokat kezdeni :(
Ez nem olyan, amit gyógyszerekkel kezelni lehetne, ha a dekikvens nem akarja. Kell a mama beleegyezése mindenhez. Nem úgy megy, hogy a pár kihívja a mamához a doktort, az felír valami gyógyszert és utána szépen beadjuk az öregasszonynak.
Anyós nem teljesen bolond, nem teljesen demens akinek ellátásra van szüksége.
Szóval szép és jó az orvosi segítség elképzelése csakhogy nem így működik.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!