Nem akarom látogatni a párom családját betegség miatt, de elvárják, hogy megjelenjek, tudok diplomatikusan középutat találni?
Náluk nagyon fontos, hogy a testvérek a barátnőikkel-feleségeikkel otthon legyenek valamennyit látogatóban, az alapján osztályozzák a barátnőket, hogy ki mennyire szociális.
Az egyik testvér a feleségét és a saját gyerekeit is hozza délutánonként a nagyszülőkhöz, főleg akkor, ha a gyerekek betegek, és nem mehetnek bölcsibe. Ez azért gond, mert én már sokadik alkalommal kapok el valamit a gyerekektől. Az anyuka annyival lerázza, hogy semmi bajuk a gyerekeknek, csak köhögnek kettőt, és máris hazaküldik őket a bölcsiből. Eddig a legdurvább, amit elkaptam, egy másfél hetes torokgyulladás volt, de láz, torokfájás, hasmenéses betegségek is voltak már. Én meg nem akarok jópofizásból napokig rosszul lenni.
Szeretem a gyerekeket, és eljátszok velük, ezért én a "jó barátnő" buborékban vagyok. Egy másik barátnő megszívta, mert nem vett részt a családi életben, őt betették a rossz buborékba, és ki is beszélik a háta mögött. (Rólam eddig pozitívakat mondtak a hátam mögött, szerencsére.)
Na most olyan nincs, hogy a gyerekeket ne hozzák a betegségük miatt, mindenképpen jönnek a nagyszülőkhöz. Én nem tehetem meg, hogy nem megyek látogatóba, mert nem akarok buborékot váltani. Az anyukával nem beszélhetek erről, mert nem veszi komolyan, csak nevetgél, hogy a bölcsis gondozók ellenük vannak, az apuka meg nem vesz rólam tudomást, szerintem a nevem se tudja. Én ugye nem vagyok családtag.
Ti mit tennétek, bevállalnátok, hogy ne látogassátok a családot? Ha nincsenek ott a gyerekek, szeretek ott lenni.
válasza:Üdvözölném a társaságot, és nem mennék.
Nálunk is a párom rokonságában vannak ilyen beteges emberek, akik elvárják hogy kötelezően üljön ott a nagybácsi kutyájának a szülinapján mindenki, egy darabig "kötelességtudóan" megjelentem, de aztán meguntam, különben se jó fejek velem, így közöltem hogy nem megyek, aztán kész.
Felőlem "osztályozhatnak" ahogy akarnak, nem velük akarok jóban lenni. :)
Huszonévesen öreg vagyok már az ilyen gagyi lelkiterrorhoz. :D
válasza:Nehogy azt hidd, hogy nem beszélnek ki.
Nekem több rokonom is kórházban volt emiatt a sz-r miatt. Anyósék folyamatosan bizonygatták, hogy vigyáznak.
Ja persze. Karácsonykor is nagy vendégség volt náluk és szilveszterkor is. Természetesen kiröhögtek, hogy én nem akarok részt venni rajta. Idős szüleim vannak, hozzájuk mentem volna vissza a vendégség után.
Anyósék egyik barátja nagyon durván be is szólt nekem, érzékeltetve, hogy szánalmas rettegő vagyok. Azt már fel sem fogják, hogy a tünetmentes gyerek is fertőz. Aztán szépen elkapták, jó páran. Akkor már nem röhögtek. Valamelyikük a mai napig rosszul van.
Karma.
Nehogy azt hidd, hogy benned nem fognak az évek alatt fogást találni. A 14 éves házasságos válaszoló nagyon jó leírta.
Köszi a válaszokat. Nem volt kedvem válaszolni az első két oldal válaszolóinak, valahogy nagyon nehéz megérteni, hogy diplomatikus megoldást keresek.
Emberek, 23 évesek vagyunk, a párom otthon él, nyilván megyek én is hozzá. Ezért sem tudok mit kezdeni azzal, hogy hagyd ott a csába őket, egyszerűen a gyakorin válaszolgató embereknek az anyós vagy egy kontrollmániás kígyó, aki leszar és semmibe vesz (nem). Megkapjátok a legkevesebb infót arról, ami ott van, és a rögtönítélő bíróság eldönti, hogy húzzak onnan messzire. Milyen lelki szegénységben éltek ti?
Friss a kapcsolat, pár hónapja vagyunk együtt, az elején még nagyon fontos nekem, hogy megismerjem a másik fél családját, a szokásait, és ne rögtön mutassam a középső ujjam az első adandó konfliktushelyzetnél. Ahogy látom, a sok agresszívnek ezt magyarázni is kár, mert az ő fejükben az van, hogy aki kompromisszumot akar kötni vagy középutat keres, az buta és nincs önbecsülése.
Leírtam, hogy kedvelem a szülőket, és szeretek ott időt tölteni. Nyilván, ha nem akarnék, nem mennék oda.
A másik barátnő, aki "okos és jól csinálja", 3-4 éve barátnő, és ő az elejétől fogva nem ment oda, egy másodpercre sem, nyűg volt neki az egész, és utálta. Nyilván nem kedvelik. Utána, a házasság kapcsán a csaj pénzt próbált kéregetni a családtól, ezért van kibeszélve.
Elhiszem, hogy rólam is beszélnek, de a barátom szerint eddig csak jókat, pedig kimondom egyenesen a véleményem.
Ez volt az első adott konfliktushelyzet, amit megpróbáltam tőlem telhetően a legjobban kezelni, és eredményesen zárult (fognak szólni, ha a gyerekek betegek). Mindenki, aki azt javasolta már egy ilyen helyzetnél, hogy kapják be és húzzak el onnan, az vegyen be egy marék nyugtatót. Egy szinten vagytok azokkal, akik a gyerekeknek javasolják minden konfliktus alkalmával, hogy lehet elmenni otthonról.
Kíméljetek meg azoktól a válaszoktól, hogy "jaj én megmondom neked, naiv vagy, pokol lesz", stb. stb, a feldolgozatlan traumáitokat másra vetítsétek ki. Nem csoda, hogy ilyen polarizált ez az ország, a fejetekben a kompromisszum az önbecsülés teljes megsemmisülése. Nincs középút, fight or flight beállítottság van mindenhol.
Az utolsó válaszolóknak, akik tényleg a kérdésre válaszolnak, meg köszi, örülök, hogy nem csak én szívom meg a betegeskedő családtagokkal:)
válasza: válasza:Ha beteg gyerekek vannak ott, ezért azon az egy (!) napon nem akarsz odamenni, az nem konfliktus, hanem egy hétköznapi élethelyzet. Kb annyira konfliktus, mint mikor nem kérsz kávét, mert már ittál egyet, és nem bírod a túl sok koffeint.
Ha nem akarod vagy nem mered megmondani, hogy a gyerekek betegségeit elkapod, és olyankor te inkább nem mennél, az meg nem kompromisszum, hanem...nem is tudom mi. Hülyeség. Semmi értelme. Ez nem konfliktus, nem kell kompromisszum.
"Kérem, tessék szólni, ha betegek a gyerekek, mert már többször is elkaptam tőlük, ezért elnézést, de olyankor inkább kihagynám a látogatást." "Jaj, nagyon sajnálom, persze, Kedvesem, máskor inkább szólunk, nehogy ezért legyél beteg." Mi ebben a szörnyűrettenetes? Hol van ebben az udvariatlanság? Hol mutatod ezzel a középső ujjad? Ez a szituáció egy bolha, nem elefánt, mit vagy tőle beijedve?
Egy ilyen egyszerű kéréstől akkor szoktak így majrézni, ha komolyan félnek tőle, hogy az anyós kiutálja őket, ha nem vállalják be a rendszeres dögrovást a rokongyerekektől. Joggal feltételeztük a leírásodból, hogy a barátod anyja ilyen, különben nem lennél így beszarva.
Te meg ezzel szemben jó tanácsnak tartottad, hogy telefonon puhatolózz, aztán kamu indokkal ne menj el. Hát, örülök hogy megoldottad, de attól még te vagy a fura, nem a válaszolók.
válasza: válasza: válasza:Leírtam, hogy kedvelem az anyósékat és szeretek ott lenni. A gyerek anyja nevetgél a helyzeten, nem az anyós. A gyerekek apja vesz semmibe, nem az após.
És nem hazudok, meg lett mondva, hogy a gyerekek betegsége miatt nem megyek. Attól féltem, hogy emiatt esek ki a pixisből, de egyelőre nem estem. Ezt nevezhetitek megfelelési kényszernek, leszarom. A diplomatikus mód meg végül teljesült.
Én ezt részemről lezárom, nincs szükségem erre az árnyékboxra.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!