Nem akarom látogatni a párom családját betegség miatt, de elvárják, hogy megjelenjek, tudok diplomatikusan középutat találni?

Nem kell diplomatikusnak lenni.

Nem mész és kész, ennyi. És nem kell rettegni attól, hogy te most a "rossz barátnő" leszel. Szard le az egészet, nem a párod családjával élsz együtt, hanem a pároddal. Ha meg a párod erőlteti, közöld vele, hogy erről most vagy nagyon gyorsan leszokik, vagy fel is út, le is út.

Te magad írtad le, hogy mi a helyzet. Egyik oldalon egy nyomulós, erőszakos, gusztustalan család, a másikon egy gyenge, megfelelési kényszeres, önértékelés nélküli butácska lány/nő.

Én még jófej is voltam, mert adtam tanácsot, hogy görcsölj továbbra is a buborékodban meg alázd magad továbbra is, és járj sűrűn wc-re a hasmenések miatt.

Te is egy jó példa vagy arra, hogy milyen az, amikor valakin nem lehet segíteni.

Eleve nem pocsékolnám a drága szabadidőmet minden rohadt hétvégén valaki másnak az ítélkezős, felsőbbrendűségi érzettől szenvedő, alpári családjára, akik gyakorlatilag 100%ig le.rják az igényeidet, viszont fordítva elvárják, hogy kedvük szerint ugrálj.

És ha ezt ennyi jó tanács ellenére sem látod be, akkor borítékolom, hogy kellemetlen tíz év elé nézel, amíg ez végre leesik neked.

Én is sok dolgot tettem azért, hogy a párom szülei - főleg az anyja - elfogadjon. "Jó barátnő", később feleség voltam. 14 évig voltam ennek a családnak a tagja, legalábbis én annak éreztem magam.

Aztán mikor megcsalt a férjem és elköltözött, anyós kimutatta a foga fehérjét, elhordott engem mindennek, én voltam hibás/felelős mindenért. A teteje az volt, hogy biztos azért csalt meg engem a drága jó fia, mert még arra se voltam képes, hogy széttegyem a lábam a saját férjemnek. (Ez halál komolyan így hangzott el.)

Én ekkor jöttem rá arra, amit most a legtöbb válaszoló mondani akar neked, kedves Kérdező: Az, hogy bevágódj, közel se olyan fontos, mint hogy jól érezd magad és úgy élj, ahogy te akarod.

Én pl. soha többé nem fogok vigyorogni olyan családi dologhoz, amihez semmi kedvem nincs és részt se fogok venni rajta. Gondoljon mindenki azt, amit akar.

"Az egyik testvér a feleségét és a saját gyerekeit is hozza délutánonként"

Ez nem heti egynek hangzik. Szuper. Ha véletlenül hozzámész a barátodhoz, élheted a fél életed anyósodéknál pofaviziten. Most még lehet, hogy nem tűnik nagy dolognak, de mikor egyenrangú felnőtt akarsz majd lenni saját élettel, nem "a kislány, akivel a fiacskám jár", akkor az lesz. Ráadásul egy olyan anyóst nyersz magadnak, aki mindenkit ellened fordít, ha valamit nem úgy csinálsz, ahogy ő akarja. És idővel nemcsak a látogatásokról lesz szó: a saját háztartásod vezetéséről, a saját otthonod berendezéséről, a saját gyereked neveléséről. Én sem értem, miért akarsz ennyire megfelelni annak, aki bármikor áttehet "a másik buborékba" minden szarságért.

Apropó, a te családodnál is ültök annyit mint párodéknál? Remélem nemcsak egy másik családnak kell most hű de megfelelni, míg a sajátod le van ejtve.

Az én anyósom is szeretné a seggében tudni a fiacskáját. Szerencsére a férjem nem kapaszkodik már két kézzel anya szoknyájába, de azért heti egyszer megy hozzájuk. Ezzel nincs is baj, viszont én közel sem megyek vele mindig. Miért? Az én habitusom és az én családom nem ilyen, nálunk nincs igény a beütemezett, heti kötelező látogatásokra. Spontán megyek hozzájuk, mikor ráérek és kedvem van, de nem minden héten. Namost ha a saját szüleimhez nem járok hetente, máséhoz miért járnék? Kedvem sincs, és hasznosabban, sőt kellemesebben is el tudom tölteni az időt, minthogy minden áldott hétvégém egyik napján ott beszélgessek a húsleves fölött az időjárásról.

És azt sem akarom, hogy az én szüleim esetleg úgy érezzék, hogy az anyósomék fontosabbak nekem, vagy hozzájuk szívesebben megyek mint a saját szüleimhez. Ugyanis ők is pont ugyanolyan közel laknak, tehát ha valakihez feltűnően gyakrabban járok, az egyértelmű kivételezés és sorrendállítás.

Az anyósomék úgy képzelték el, hogy a fiuk majd oda viszi az ő házukba a feleségét és ott fognak élni együtt, nem így lett. De bizonyára úgy gondolták ők is, hogy akkor legalább majd minden héten visz magával a fiuk hozzájuk, mert szerintük úgy szokás. Nincs velük bajom, de ennyire nem érdekel, hogy mit várnának el. Nem lesz tőle semmi bajuk, hogy nem megyek olyan gyakran, ezért ha nem akarok, nem megyek. Szerintem járok annyit, amennyit az illem megkövetel, nem mondhatja senki, hogy soha rájuk se bagózok. A többi szabadidőm beosztása viszont az én dolgom, nem az övék.

Neked is legyenek már határaid és egy kis érdekérvényesítő képességed, és legalább akkor ne menj, mikor a gyerekek szórják rád a takonykórt. Ne legyél már ilyen mulya.

Ilyen képmutató családban egy percet nem töltenék el a kötelezőn kívül - és ha a párom egyszer merne emiatt pampogni, kidobnám a francba.

Gyűlölöm és megvetem az "osztályozást", a kivételezést, a "skatulyázást", de te menjél csak.

X kor után az ember megtanulja teljesen kizárni az életéből a mérgező egyéneket, legyen az családtag, barát stb - sajnos ez neked nem sikerült, egyelőre.

Istenem.... Menne a f*szom hozzajuk jopofizni minden heten.

Covid ide vagy oda, NEM ES NEM.Ennyi.