Ez egy betegség? Hogyan lehet lereagálni?

Anyósomat ismerem már néhány éve, de jó kapcsolatban voltunk, sosem bántottam semmivel, nem tettem ellene semmit. Mivel 200 km-re élünk tőle, ezért viszont viszonylag keveset találkozunk.

A két helyben élő idősebb fiát és a menyeit elmarta már régen maga mellől, de nem gondoltam hogy én/mi is sorra kerülünk.

Idős, 74 éves és kitalál dolgokat. Gondol egyet és felhívja a páromat, hogy én mit képzelek magamról, biztosan csak kiforgatom a páromat a vagyonából.

Minden vagyonunk közös, együtt szereztük meg, nem is értem...

Avagy ő bizton tudja, hogy én megcsalom őt és ilyen nőt addig hagyjon el, amíg lehet.

Először ezeket a párom el sem mondta nekem. Nem akart feszültséget, hiszen tudja, hogy a többi menyével ugyanezt csinálta az anyja (én is tudom, ezerszer elmesélte anyós a dolgokat). Viszont egyszer amikor hazamentünk az anyukájához, már puszit sem volt hajlandó adni, "szervusz fiam" köszöntéssel várt minket. Aztán csak a fiát hívta a vacsora asztalhoz és egyesszámban csak hozzá beszélt. Nem csináltam nagy ügyet belőle, de mivel valahol bennem volt a tüske felvetettem a páromnak, hogy valami nem kerek. Elmondta, hogy mostanában minden telefonhívásnál kitalál valamit ellenem. Mire készülök, kivel szövetkezek, hogyan fogom ezt megvalósítani, ilyen embert ő nem lát szívesen az otthonában, stb.

A párom persze megvéd, de mintha a falnak magyarázna. Ha szóba kerül ez úgy, hogy én is ott vagyok, akkor anyuka közli, hogy másnak semmi köze ahhoz, hogy miről beszélgetnek (vagyis nekem).

Nem tudom hova tenni, nem tudom hogyan kellene ezt kezelnem. Fiatalok vagyunk, nemsokára férj és feleség leszünk, nem vagyunk elég felkészültek az ilyen történetekre és előre félek mit fog alakítani az esküvőnkön, a családom és a barátaink előtt.

Hogyan lehet ezt kezelni, elfogadni, egyáltalán mi volt ez a pálfordulat, amikor soha semmit nem tettem ellene, sőt... Többször jártunk együtt külföldön, mindig igyekeztem a kedvére tenni, sütöttem, főztem neki, amikor kórházban volt és a fiát sem hangoltam ellene. Én szóltam rá, hogy hívja fel mindennap, én küldtem el, hogy beszéljen az orvosával, amikor beteg volt.

Nyilván nem hagyhatjuk magára, de azt sem gondolom, hogy mostantól életem végéig el kellene ezt tűrnöm.

Megjegyzem ha szólok, csak olajat öntök a tűzre, tehát ez sem megoldás.