Hogy gondolod: Ha nem vagy jóban apósodékkal, a házastársadra tekintettel akkor is valamilyen szinten muszáj neked is kapcsolatot tartani velük vagy nem?

Szerintem nem kell lenyelni semmit.

Bár anyósom-apósom nincs már, de én pl. a férjem felnőtt gyerekeivel nem tartok kapcsolatot, mert kölcsönösen nem bírjuk egymást. (Egyiknél lettek gyerekek, utána már ő nyíltan elvárta volna, hogy ott nagymamázzak, de nem így működik, szóval kisgyerek ide vagy oda, akkor sem. Tudom, nem ugyanaz a szitu, csak mert valaki írta, hogy ha kisgyerek van, akkor "muszáj" az anyóssal/apóssal jópofizni. Hát nem.)

Szerintem fontos, hogy a férjem azt érezze, hogy én nem kavarom direkt a szart senkivel. Nem keresem azok társaságát, akiket nem szeretek, sem a saját, sem az ő családjából, de amikor ők keresnek, akkor kedvesen válaszolok, eleget teszek a meghívásnak. Vannak olyan rokonaink mindkettőnknek, akiket a hátunk közepére se kívánunk púpnak, és baromi tahók tudnak lenni, de amíg kettőnk közül az, akinek rokona, jópofizik, addig nálunk a másik is tartja a hátát. Aztán otthon megbeszéljük, hogy a világ bunkója a nagyanyám, vagy az ő nagybátyja. A nyíltan két tűz közé szorításnak szerintem semmi értelme, mi vagy kollektívan nem megyünk rokonlátogatni, vagy együtt megyünk.

Különben én is jobban szeretem hallani a saját fülemmel, mit mondanak ki, pláne a gyerekeim előtt, mint hogy az legyen, hogy látom az arcukon itthon, hogy valamelyik "jóember" megint kavarta a békataknyot, aztán harapófogóval kelljen kihúzni, hogy mit hazudoztak össze megint.