Elmentem a feleségem szüleihez, nagyszüleihez. Mennyire csináltam hülyét magamból? Többi lent!

Volt egy ilyen rokonom (azért csak volt, mert házasság útján volt rokon, de már elváltak), aki szeretett anélkül jönni, hogy előre szólt volna, sőt még kopogás nélkül rá is nyitott az ajtóra, amiért legszívesebben rá is csaptam volna.

Ő is úgy gondolta, "úgysem csinálunk semmit", és ettől viszketett a tenyerem.

Mert van hogy szexelünk, hétvégén 11-kor is csipás szemmel pizsamában mászkálunk, muszáj már főznünk mert nincs semmi kaja, a takarítás közepén vagyunk, vagy örülünk hogy nyugtunk van és szeretnénk megnézni egy filmet - és ezek csak azok az esetek, mikor otthon vagyunk és tényleg nincs "programunk", de attól még nem érünk rá.

Mintha azt mondta volna, hogy "nektek úgysincs életetek, csak üldögéltek egész nap a kanapén és nézitek a falat". B+.

1. Bár vannak, akik nagyon "bejelentkezés pártiak" (mi is azok vagyunk), vannak akikhez bármikor be lehet kopogni, főleg rokonnak, tehát ez nem feltétlenül taplóság (ritka esetben nem is "lehet" előre bejelentkezni. Velem is előfordul, hogy nem tervezek meg egy látogatást előre, de ott megyek el a ház előtt, van időm, tudom, hogy nem zavarom őket, ha bekopogok, legfeljebb nincsenek otthon vagy nem érnek rá, nem nagy ügy.)

2. Ez nem indokolja végig a feszült csendet.

3. Tényleg lehet, hogy a vírustól félnek (bár ez is nagyon egyénfüggő).

Én arra gondoltam még, hogy lehet, hogy hiába vagy családtag, ha eddig csak a feleségeddel voltál, akkor nem ismernek eléggé, hogy csak veled beszélgessenek, és így 1 év után talán nem is volt túl sok közös témátok. Meg hát vannak, akik bárkivel könnyedén elbeszélgetnek, vannak, akik a közeli családtagjaikkal sem tudnak. Te tudod, milyen a személyiségük.

Egy ilyen alkalomból nem vonnék le mélyebb következtetéseket.