Mit tennétek ha a gyerekeitek nagyszülei ilyenek lennének?

Az én szüleim sajnos azt kell hogy mondjam,csak saját magukkal vannak elfoglalva,soha nem számíthattam a segítségükre.Apám világéletében a nőket hajtotta,anyám emiatt állandó önsajnálatba menekül.Immáron kb. 35 éve csak azt hallgatom apád így meg úgy,ráment az egészsége,de hiába hoztam össze neki két válást papíron,csak alá kellett volna írnia,végül mindig visszakozott.Megszülettek a fiaim,semmi nem változott.telefonba első mondat hogy vannak a gyerekek,majd meg sem várja a választ és rákezdi a szokásos témát:Apád megint qrvázik,és ezt vett a qrvának,és öngyilkos és stb...Teljesen lemeríti a pozitív energiámat egy-egy ilyen hívás.Néha nem veszem fel,de akkor meg leki ismeret furdalásom van. Azután ott van az anyósom.Őt nagyon szerettem,ő tényleg úgy viselkedett ahogy egy nagymamának kell,érdekelte és szerette az unokáját.Anyósom nagyon korán elvált a férjétől,még mikor kb. 3 éves volt a párom..Utána nem nem is nagyon voltak férfiak az életébe,de húgával nagyon jóban voltak,egymás mellett laktak,közös vállalkozásuk volt.A nagyobbik fiam mikor megszületett,ő volt a mama szemefénye,imádta,néha még túlságosan is.Három éves volt a fiam,mikor anyósomnál felbukkant egy pasi.Annyira nem örültünk,mert jól megvolt a család,de úgy voltunk vele,hogy ennyi év után megérdemli hogy társa legyen.Csakhogy kezdett eldurvulni a helyzet,anyósom kb. 3 hónapja ismerte a fickót mikor az egyik ebédnél bejelentette hogy eladja a lakást és elkötözik egy olyan másik városba,ahol a lakosság 90%-a roma,és inkább el menekül onnan minden épelméjű ember,nemhogy odaköltözik.Életemben akkor egyszer vesztem vele össze,mert mondtam neki hogy ez nagyon rossz döntés,és ha költözni akar ok,de ne oda.Azt mondta nem az én dolgom,és ne szóljak bele. Elment,összeveszett a testvérével,őt is a carban hagyta,pedig neki is csak ő volt a családja,mert ő szintén elvált és egyedül élt.A vállalkozáshoz is mindketten kellettek,így az is romba dőlt.A páromnak hiába mondtam hogy állítsa meg anyósom,nem volt elég határozott az ügyben.A hab a tortán,ezt is utólag tudtuk meg,az újjonan vásárolt házba,anyósom beletolta az összes pénzét,amit a lakásáért kapott,a fickó egy kutyával és egy kb. 50 e.ft-ot érő kocsin kívűl semmit nem tudott felmutatni.A házhoz hiányzó 3.5 milliót,hitelre felvették,természetesen devizában.Valahogy túltettük magunkat az egészen,bár nagyon rosszul esett hogy fontosabb volt neki a féléves kapcsolata mint a fia és az unokája.Egy darabig happyk voltak,már esküvőt emlegettek,na mondom a páromnak most állítsd le anyukádat.Azután kb. két évre rá,bedőlt az ottani üzletük,nem ment.Majd nemsokára jött a válság és a forintromlása,a törlesztőjük megnőtt piszkosul,de nem mondtak semmit csak láttuk a jelekből,hogy nincs pénzük.Anyósomat egyre ritkábban láttuk,mert már benzinre se volt pénzük,mi is egy nehéz időszakon mentünk keresztül,és nekünk se nagyon volt fölösleges pénzünk az utazáshoz hozzájuk.A legrosszabb az volt,hogy úgy éreztük egyedül maradtunk,és hogy elárult bennünket,meg az unokáját..Azóta a fickó kapott egy agyvérzést,majdnem lebénult,a házuk értéke már alacsonyabb mint a hitelük.De a legjobban az fáj,hogy a fiam elvesztette a nagymamáját,és mi is.Amikor elkezdődött az egész mizéria,a nagyobbik fiam 3 éves volt.Most 9 éves,a kicsi 5.Az egyik jégkorongozik,a másik úszik.Egyiküket sem nézte meg még egyik nagyszülő sem,egy meccsén vagy versenyén... :-( Kéthónapja látta őket utoljára anyósom,pedig mikor elköltözött azt hajtogatta,jönnek ők mindig,csak szóljunk.Nekem szörnyű érzés amikor nagy ritkán beállítanak,mert a fickót fel tudnám rúgni,hisz ő a fő okozója az egésznek,de anyósomra is haragszom,mert szerintem nem így kellene viselkednie az unokáival...meg velünk sem.Az fáj a legjobban hogy nem mondtam el neki azóta egyszer sem,hogy mennyire megbántott minket lelkileg.Ő rá sem lehet ráismerni,önmaga árnyéka,teljesen tönkre van menve,de nem szól egy büdös szót se,igaz azóta négyszemközt nem is tudtunk beszélni,mert a pasas mindig jelen van.Sőt,anyósom úgy tesz mintha minden milyen mesés lenne.Most oda jutottak,hogy anyósom bejár hajnalba alkalmazottként dolgozni abba a városba,ahonnan elköltözött.A fickó otthon pihen,mert ugye rokkant.Ja,tavaly még odahozta az anyját is a közös házukba,de pénze neki se volt természetesen,mert haszonélvezete volt csak abban a házban ahol addig élt. Senki ne gondolja hogy ezt csak a pénz miatt írtam le,csak kíváncsi vagyok hogy mások mit tennének a helyünkbe,és meg tudnának-e bocsájtani egy ilyen szituációban?Most már attól rettegünk a férjemmel,hogy ha a fickó kap még egy agyvérzést és meghal,akkor mi lesz anyósommal?Mert egyedül nem bírja fizetni a részleteket,és elárverezhetik még a házat is fejük fölül..Mi négyen,boldogan élünk,hálistennek erős családot alkotunk,de azért hiányoznak a nagyszülők.Mikor látom hogy mások mennyi szeretet és segítséget kapnak a szüleiktől,mindig elfacsarodik a szívem...Bocs a hosszúságért,de ez már nagyon ki kívánkozott...