Komolyan ilyen nagyszülei lesznek a kisfiamnak?

Teljesen átérzem a helyzetedet, az én anyósom tőlünk 5 percre lakik, van egy 2 és fél éves lányunk és egy 5 hónapos fiunk, egyszer nem kérdezte meg, hogy segítsen-e. Mi is laktunk nála fél évig, hasonló okból, mint most ti. Akkor sem segített semmit.

Az én anyukám messzebb lakik és hétköznap dolgozik, így csak hétvégén tud segíteni.

Nagyon irigylem én is azokat, akiknek normális szülők és anyós-após jutott. Sokkal könnyebb lenne az életünk. A férjem szokta mondani, hogy ha a gyerekek nagyobbak lesznek és felfogják, látják majd ők is, hogy nem foglalkoznak velük, és nem fognak kötődni hozzájuk, megbánják majd, hogy nem foglalkoztak velük rendesen.

Nézd, nem bántásból, de a igazuk van a nagyszülőknek. Nem ők akartak pici babát, és nem az ő dolguk, hogy foglalkozzanak vele, még ha csak kis időről van szó. Dolgozó emberek, akiknek ti felborítottátok az életritmusukat, és ezért képtelenek kipihenni magukat.

Én szeretem a gyerekeket, de megőrülnék ha minden nap kemény munka után arra mennék haza, hogy sír a gyerek. Sőt éjszaka sem tudnék aludni. Nekem is sok lenne.

Azért mert elegük van, még lehetnek jó nagyszülők, ha a gyermek is nagyobb lesz, és jobban lehet vele foglalkozni.

Ne feledd: A gyereket te és a férjed akartátok. Senkitől még nagyszülőktől sem várható el, hogy segítsen.

Szerintem menj haza, ha már azt írod anyud sokkal jobb.

Igen. Ilyenek lesznek. Nem szép, de ez van.

Egyébként a helyedben hazamennék az anyámhoz. Anyaságin vagy, nyugodtan el lehetnétek ott, a férjed meg menne utánatok hétvégén. 2 hónap nem a világ, fél lábon kibírható.

Nem várnám meg, míg még egyszer hozzámvágják, viszont megjegyezném, milyenek.

Én megértem anyósékkal ennél különbeket is (egyetlen napot sem laktam náluk), betelt a pohár, nem tartok kapcsolatot velük. Ha nem szeretik az unokát, az ő jellemükről állítanak ki bizonyítványt, nem az enyémről. De nem is fogom a gyereket arra nevelni, hogy pitizzen nekik.

Felnőtt emberek ha nem képesek elfogadni, hogy az a szerencsétlen pici baba (a saját unokájuk!) fájdalmában sír, az ilyenektől mit vársz?!

(Ui. próbáld ki a Colief cseppeket, nekünk végül az segített.)

Valószínűleg nekik a napi 2 db puszi bőven elég. Aztán nézné a sorozatát, főzne, gobelint varrna vagy amihez kedve van, de a sírós babából már nem kér. Ne is erőltesd, nem lenne valódi segítséged, inkább úgy számolj, hogy te és a férjed energiáit osszátok be. Kimerítő időszak lesz, de nem várhatod el tőle a támogatást. Ha korábban nem ecsetelte, mennyi mindent fog a baba körül ténykedni, akkor ne is számíts semmire.

Később viszont, mikor rendeződnek a körülményeitek, a gyerek is nagyobbacska, már "megfelelő, érdekes játszótárs" lehet nekik, akkor én nem ugrálnék nekik, ha kitatálják, hogy lehetőséget biztosítsak, esetleg még szállást is egy látogatás idejére. Nem a mutogatni való gyereket kell kikölcsönözni, hanem stabil érzelmi kapcsolatot kialakítani a kicsivel. Hozzáteszem, ez sem kötelező. Amije sosem volt a gyereknek, az nem is fog hiányozni, ezért max te érzed azt, hogy kimarad valamiből. Tökéletesen egészséges és boldog kis ember lesz felszínes nagyszülők nélkül is.