Komolyan ilyen nagyszülei lesznek a kisfiamnak?

4-es vagyok.

Mint írtam szeretem a gyerekeket. Felneveltem 2 gyereket. A fiam nyugis volt a lányom hosszú hónapokig sírt szinte minden nap. Szerintem a lányom miatt évekig nem aludtuk ki magunkat rendesen. Felneveltem őket, büszke vagyok rájuk. Normális felnőttek lettek.

Én nagyon örülök, hogy 46 évesen élem a saját életemet. Nem szívesen élnék újra hónapokig gyereksírással a házamban. Az ember segít a gyerekének, bármikor egy szóra ugrom, hogy segítsek, támogassam őket.

De mindkét gyerekemnek megmondtam már az elején. Már nincs annyi türelmem mint régen. Már jobban fáradok munka után. Bármikor jöhetnek, de gyerekeket ne az én nyakamra szüljenek. Nincs még unokám, de tudom imádni fogom, sőt lehet nagyiként elkényeztetem majd. De ennek ellenére nem akarok egy házban élni egy kisbabával.

Látom a kollégáimon akik unokákkal együtt élnek. Kialvatlanok, ingerültek, fáradtak. A saját életüket kéne élni, de nem tudják.

Lehet, szerinted rossz nagyszülők, de végül is mindegy milyenek, akkor sem lenne jó neked. Most azért nem mert nem segítenek. Ha állandóan a nyakadon lógna, ha állandóan babázna, akkor az sem lenne jó.

Nem a nagyszülőknek szültél, hanem magatoknak. Nem szabad elvárni, hogy dolgozó ember munka után még babázzon egyet. Majd eljön annak is az ideje.

Nem értem, miért akarnád elvárni, hogy a nagyszülők pelenkázzanak, fürdessék a picit. Miért is??

Egyrészt ez a része elég undorító, másrészt meg hamar le lehet tudni a fürdetést is, miért kéne másvalakinek megcsinálni helyetted vagy a férjed helyett? Ez nem olyan dolog, ami egy órán keresztül tart, tehát tudnál pihenni az idő alatt. Tehát ez még nem lenne segítség, ettől nem lenne számottevően több időd.

De bazzeg kit érdekel a nagymamád? Bármilyen furcsa is ez neked, az emberek rohadtul nem egyformák. Nekem is volt olyan mamám aki imádott, a másik meg leszart. Durva mik vannak mi? Különböző emberek? Döbbenet!

Másrészt ha nem tetszik a rendszer, akkor lehet csomagolni és elhúzni onnan. Ja hogy nincs hova? Akkor tedd össze szépen a kis kezeidet, hogy megengedték hogy odahurcolkodjatok. Mert nem, nem lett volna kötelességük felborítani az életüket miattatok. De a fiukért megtették.

A világ nem körülötted forog, csak mert kitoltál egy gyereket. Neked tesznek szívességet, nehogy már még neked álljon feljebb.

Ha minden nap segíteni akarna, akkor meg azért írnál ki kérdést.

Biztos anyós is olvas itt és tudja, hogy a mennyek utalják, ha segíteni akarnak nekik...

Egyébként meg ne mondd nekem, hogy a pár hetes gyerek mellől jársz be az irodába, ezért nem mehetsz a saját szüleidhez 5-6 hézre, mert ennyi van szeptemberig.

Én sem értem a problémádat.

A segítség adható, de nem kötelező, és főleg semmi képen sem elvárható!

Magatoknak szültél gyereket, nem az anyósodéknak. Képzeld, nekem annyi segítségem sem volt, amikor a fiam kicsi volt, hogy 10 percre valaki vigyázzon rá. Egy nagyszülő sem élt már akkor. Mégis megoldottam mindent a férjemmel közösen.

Nem kötelező ott lakni náluk, miért nem mentetek hotelbe, apartmanba, tök mindegy hova. Mert mi lenne, ha ők nem a közelben laknának?

Szóval nem rinyálni kell, meg mástól várni a segítséget, hanem életképesnek lenni, és megoldani a napi feladatokat. Ennyi.