Az anyósok nagy része miért utálja a menyét?

"...mégsem tud megbarátkozni a gondolattal, hogy nem Ő az egyetlen nő a fia életében."

Szerintem ezzel a gondolatsorral van az alapvető hiba.

Egy anya nem nő, ahogy egy apa nem férfi, a szülő nemtelen.

Ahogy normális emberek esetében a gyerekük sem nő vagy férfi.

Ha ezt képesek lennének egyesek felfogni, máris nem lenne rivalizálás, mert a szerepek nem felcserélhetőek és egymással nem helyettesíthetőek. A fiú nem fog az anyjával lefeküdni, a választott nő meg soha nem lesz az anyja.

Nàlam igazàndiból kedves az anyós inkább apóssal vannak gondok.

Anyósom imád manipulálni,addig addig mondja mit akar amig be nem adod a derekad,évekig nem vettem észre hogy úgy rángat ahogy épp neki kényelmes.

Amikor elkezdtem tisztán látni és rájött h nem nézhet hülyének,hogy a tervei nem jönnek össze nem kap mindent amit akar akkor kezdődtek a gondok.

Anyósom még hagyján inkább apósom az aki beszól ha valamire nemet mondok.Sógorom úgyszintén.Kibeszélnek állandóan,ilyen olyan szar vagyok.

Pedig 10 éve a fiuk mellett vagyok,2 állásom van,rend tisztaság főtt étel minden nap még igy is.

Nem tudok megfelelni anyósomnak apósomnak sógoromnak.

Túl sok energiámat emésztik fel.

A látogatásokat is visszább fogtam,persze azért is szólt a sógorom a férjemnek hogy miért merek én itthon maradni.Miért nem megyek én is mindig.

Ha nem úgy veszem a levegőt már én vagyok a rossz.

Sok minden nem tetszik nekik,azt hiszik irányitani akarom a férjem.Pedig nem,a férjem akkor megy amikor akar,de az én házamban az lesz ami nekünk jó,es ahogy nekünk jó.

Mindig azt néztem a tiszteletet meg kell adni,kedvesnek kell lenni ,persze hozzàszoktak a jóhoz,mikor sarkamra álltam egyből ki vagyok közösitve.

Jópofiznak nekem,nincs balhé de elég havi 1 alkalom belőlük.

Most 2en töltöttük a szentestét.Másnap volt látogatás.

Megint én vagyok a hibás persze.

Engem azért nem bír (azért nem utál), mert nem szülök neki unokát....🤦🏻‍♀️

Az elején elvoltunk, viszont a fiával, aki már a férjem, a kapcsolat legelején tisztáztuk a gyerek kérdést és halistennek ő is ugyanazt vallotta, mint én, nem kell gyerek soha. No ez egy idő után az anyjának is eljutott a tudatáig és fel volt rajta háborodva, folyton bsztatott volna, aztán meg nem igazán tetszett neki, mikor elég erélyesen leállítottam és közöltem, hogy másszon ki a méhemből és a magánéletünkből is. Férjem is nem egyszer osztotta már ki az anyját, mert időről-időre bepróbálkozott a témával. Legutóbb az én 30. szülinapomon pedzegette meg a témát és ott nagyon betelt mindkettőnknek a pohár, azóta (tavaly szeptember) nem is igazán találkoztunk vele, férjem beszélt kb 3x telefonon vele “illemből” és ennyi.

Én azt vettem észre hogy azok az anyósok akiknek csak fia-az mind1 hány- van azok b.unkok. A lányos anyosok nem b.unkok. Akiknek meg van fia és lánya is azok is normálisak. Pl a te anyukád normális a sógórnőddel.

Nem mondom hogy mindenkire illik ez de 10ből 7 emberre tuti rá illik az elméletem.

Hogy másoknál mi van, azt nem tudom. Engem azért utál az anyósom mert nem tart méltónak a fiához, szerinte szebbet is kaphatna. Továbbá , mi egymás közt rég, még a kapcsolatunk elején, 11 éve megbeszéltük, hogy nem akarunk gyereket. Soha. Mikor először szóba jött mert anyós rákérdezett az esküvő után, mikor jön az unoka, és megmondtuk hogy nem tervezünk, nem akarunk gyereket egyáltalán, teljesen felhúzta magát, hogy mit képzelünk, persze hogy szülni fogok. Gyerek az kell, nincs olyan hogy nem. Na ez volt bő 9 éve. Akkor és utána is folyamatosan nyomatta a sódert a gyerektémáról, csatlakozott hozzá a pasija, és a sógornőm is aki szintén a gyerektéma miatt gyűlöl. Párszor kiosztottuk őket, a szokásossal, szálljanak ki a méhemből, és le a férjem spermáiról, és ki a magánéletünkből, felnőtt emberek vagyunk, önálló döntésekkel, és nem fogunk csak azért gyereket vállalni mert ez a divat, és sokan csinálják.

Nincs bajunk azzal aki gyereket vállal, szívük joga, sok boldogságot hozzá, de nekünk is jogunk van ahhoz, hogy ne akarjunk, és mi sem szólunk bele, hogy ki akar , miért akar, vagy épp miért nem. Más se szóljon bele a mi dolgainkba.

De nem használt, továbbra is ment a rinya emiatt, így én meguntam a szájkaratét, kb 8 éve semmiféle családi eseményükre nem megyek el. Szülinapok, névnapok, karácsony, húsvét. Semmi. Nincs kedvem hallgatni a f****szságaikat, kéretlen tanácsokat, "okos"kodást, hisztizést. Tele a padlás vele.

A férjem havi egyszer beugrik az anyjàhoz munka után egy órára megnézni minden oké e aztán ennyi.

Nálunk az anyós ki akarja sajátítani a fiát. Azt mondta a férjemnek mikor elvált a ex feleségétől, s engem megismert, hogy "épp hogy kiraktam az egyiket, már itt is a masik".

Igen ám, de ez a "masik", ha tiszteletlenség ha nem, én nem jópofizok vele, tudja, hogy nem kedvelem, s ő se mutatja azt, hogy de. Nyilván elviseljük egymást ha muszáj. Nagyon borzalmasan indult az anyóssal a kapcsolatom. Úgy mutatkozott be, hogy a férjem lakására bejött kulccsal, majd elkezdte okollel verni a fiát, hogy megmutassa, hogy ez kinek is a lakása, mert ő a haszonélvező a férjem a tulaj.

Onnan csellel kiköltöztetett minket (felújítás lesz aztán mehetünk vissza), s addig nála laktunk az apartman részbe, de 1 hetet sem bírt ki, üvöltözve, tárgyakat dobalva paterolt ki minket , s 6 hetes terhesen konkrétan az utcára kerültünk!

Szerencsére testvérem befogadott minket arra a mis időre mig tálalunk valamit, 1 hónapot töltöttünk nála majd elkoltoztunk végre stabil otthonba.

Az anyósom egy iranyitomanias, narcisztikus, rendkívül akaratos, orok dackorszakban ragadt nagy gyerek.

Csodálkozik, hogy alig akarom, h lássa az unokájat, mikor szules elott kijelentette, hogy neki se menye, se unokája.

Sok anyós szerintem megkattan mikor rajonnek, hogy elveszik az ici pici fiacskájukat.

Ket fiú gyermeket szült, mind kettővel igy viselkedik, pedig az egyik majdnem 40 éves, a másik 30.

29! Hát jó sok esze van a férjednek, ha a saját házábol kirakta az anyja... mint írod, férjed a tulaj, a mama csak haszonélvező.

Egy zárcsere, azt ennyi lett volna a megoldás..