Az anyósok nagy része miért utálja a menyét?

Az esetek nagy részében szerintem egyértelműen kettőn áll a vásár. Akármennyire is közhelynek tűnik. Sok nő már alapból úgy áll az anyósjelölthöz kezdetektől, hogy minden anyós gonosz. Ebből simán kialakul egy kölcsönös ellenszenv és tök fölösleges energiákat fektetnek abba, hogy egymást utálják, alázzák, lejárassák. Közben meg a pasi - akit állítólag mindketten imádnak - örlődik az anyja és a szerelme között.

Mindkét részről megfelelő intelligencia szükséges szerintem a rossz viszony kialakulásának megelőzésére.

Megjegyzem: nem pasi vagyok, és még egyelőre anyós sem, de utóbbi remélhetőleg előbb-utóbb igen. Nyilván igyekezni fogok elfogadni a fiam választottját, de majd elválik, hogy mennyire sikerül. Nem CSAK rajtam fog múlni. Mondjuk nekem lányaim is vannak, tehát nyilván igyekszem majd úgy viszonyulni a fiam jövendőbelijéhez, ahogyan szeretném, hogy a lányaimhoz viszonyuljon az anyósuk.

Velem kedves.de ő eleve egy baratsagos vidàm nő

(2) noveremekkel is kedves az o anyosuk.

Viszont mi(az egesz csalad:/ nem szimpatizalunk az egyik sogorommal(kiveve persze a neje) (szerintem pszichopata:/ . De persze udvariasak vagyunk, csak hàt siman van ilyen. Szimpatiatol fugg szerintem.

Elsore reflektaltva.

En is ugy allok hozza, hogy minden anyosjelolt gonosz. Ennek egyszeru oka van. Az, hogy erős szemelyiseg vagyok. Mar azt is utalom, ha keretlenul tanacsot adnak (a sajat anyamtol is). Nekem nem kell senki, hogy megmondja mit csinaljak, akkor is, ha azt jo szandekbol teszi. Majd ha kerdezek, mert erdekel a velemenyuk, akkor mondhatjak.

Cserebe viszont mindig mosolygos, konkretan semmit el nem utasítós nő vagyok, aki mindig megprobal rokonszenvesnek tunni az anyosnal, akkor is ha elkezdi a hacacárét. Egy ido utan azonban mindig kijonnek a kulonbsegek, mert ket dudas nem fer meg egy csardaban. SOHA nem fordult meg olyan elo velem, hogy egy kanyit se boritott volna ki egy-egy anyos. Mert egy ido utan jonnek a kerdesek:

“Eszel te fiam rendesen? Főz neked az xy? Miert ne lehetne inkabb igy, vagy ugy? Szerintem ez hulyeseg!”

En mindig megprobalok alkalmazkodni, simulekony vagyok, tudom ugy forgatni a szavakat hogy azt higyje, neki van igaza, sosem jovunk el haraggal, de otthon mindig kiadom magambol paromnak, hogy anyad mar megint okoskodott, mar megint baja volt ezzel meg azzal stb. :D

Igy egyelore joban vagyunk, de kesobb, mikor nagyobb kerdesekben kell majd dontenunk (eskuvo, gyerek, haz vasarlas) mar elore felek, hogy nem fogom tudni befogni a szam.

Szerintem forditva meg azert van ez az utalat az anyosok reszerol, mert mar legtobben betoltottek a 40-et, es csak ők neveltek 20 even keresztul a fiukat. Termeszetesen “tudni velik”, hogy ok mindent jobban tudnak, hogy mi a jo az o egyetlen csillagfenyuknek. Jobban tudjak a haztartast vezetni, a fiúk kedvere tenni stb. Ez konkretan sok asszonynal rivalizalasi kerdes, hogy kit szeressen jobban a fiuk. Ezeknek a noknek gyakran a hazassaguk is romokban van, az egyetlen dolog amirol azt hiszik iranyitani tudjak meg, az a gyerekeik elete.

Nekem konkretam volt hogy anyosom lepisszeget, hogy en ne mondjak semmit, ra se nezzek a fiara, mert o arra kivancsi amit a fia mond, nem arra amire en befolyasolom. XD

De ezeket mar erett felnottkent eszre se veszem. :D

#3: Téged én sem viselnélek el. A leírásod alapján képmutató vagy, én meg azt hamar kiszúrom. Kizárólag az őszinte embereket bírom elviselni, a képmutatást gyűlölöm. Én is nagyon erős személyiség vagyok, viszont semmivel nem leszek kevesebb, ha meghallgatok egy-egy tanácsot, elmondom, hogy én másképp gondoltam. Aztán én úgyis úgy csinálom, ahogy szerintem a legjobb. De még az is előfordulhat, hogy a - szerintem - fölösleges tanácsból mégis tudok valamit hasznosítani. A kapcsolatnak ez a része, amihez kell az intelligencia. Nem élből elutasítani valamit csak mert az mondta, aki.

Mellesleg: miért is ne ismerné jobban egy anya a fiát az éppen aktuális barátnőhöz képest? Még szép, hogy jobban ismeri! A válaszodból látszik, hogy neked még nincs gyereked, ha majd egyszer lesz, sokban meg fog változni a véleményed (főleg ha fiad lesz és egyszercsak jön valaki, aki jobban akarja tudni, hogy mi a jó a te "kicsikédnek"). Nem ajnározom a fiamat (lányaimat sem), A-Z-ig ismerem az összes hibáját, heppjét, hisztijét és le is kezelem még most is, pedig bőven felnőtt ember. Nem egyszer volt, hogy a barátnője mellé álltam a gyerekkel szemben. Viszont azt is megmondtam, ha éppen a barátnő viselkedése/hozáállása nem tetszett valami miatt.

Egy beszélegetés során én meghallgatom mindenki véleményét, de ha a gyerekemtől kérdezek valamit, akkor én is az ő véleményére vagyok kíváncsi. Majd ha a tiédre leszek kíváncsi, akkor téged kérdezlek.

Az írásod alapján az én szememben még nem annyira tűnsz érett felnőttnek, inkább dacos tininek.

4# Egyetertunk, en sem viselnelek el teged anyosnak. Na kerdezo, itt is az élő pelda. :D Mar lathatod miert vannak ellenszenvek anyos es meny kozott.

Ez a tipikus hozzaallas, ez a “ki ha en nem”. :D

“ Nem egyszer volt, hogy a barátnője mellé álltam a gyerekkel szemben. Viszont azt is megmondtam, ha éppen a barátnő viselkedése/hozáállása nem tetszett valami miatt.”

Na ilyen nalunk pl nincs. Eselyt sem adok az anyosnak, hogy barkinek is igazat adjon, vagy a masik ellen agaljon egy vitaban, vagy egyszeru beszelgetesben. Ha senki nem kerdez, nem kell beleszólni. Valahogy ilyenkor egy konnyed vissza szolassal reszemrol mindig eljtjuk is a temat. ;) En sem szoltam bele, mikor a fiahoz beszelt, csak ra neztem. Ekkor a zold szemu sarkany mar meg is jelent anyukaban, mert tudja, hogy mi a fiaval mar egy egymasra nezesbol is tudjuk mire gondol a masik. :D

Ja, es hozzateszem, a parom anyja is azt hiszi, milyen jol ismeri a fiat. Aki meg otthon mindig elmondja nekem hogy anyam mar megint hulyesegeket csinalt/mondott/hiszterikazott. De mivel nem vagyunk haragosak, nem bantjuk ot. Jobb a bekesseg, 1 nap utan ugyis elfeledjuk a kis beszolasait.

Inkább a menyek utálják az anyóst.

Sok oka van.

Általában az anyósok, már kikészítettek egy férfit. Tudják, hogy a fiuakra mi vár.

Te a fiamnak sem kellenél. Nem bírja a hozzád hasonló "ki ha én nem" típusú libákat. A te párod papucs. Egy baja van "anyósodnak" (ha jól értelmeztem, nem vagytok házasok, tehát anyósod sincs - csak hogy ebbe is beleköthess), hogy szarul nevelte a fiát, avagy inkább sehogy. De önálló gondolata neimgen lehet. Ennyiből egyértelműen szaranya volt, valószínűleg korlátozta a gyerekét. Az meg most csöbörből vödörbe került.

"Na ilyen nalunk pl nincs. Eselyt sem adok az anyosnak, hogy barkinek is igazat adjon, vagy a masik ellen agaljon egy vitaban, vagy egyszeru beszelgetesben." - 1. Ki beszélt ágálásról? Gyerek mondott/csinált valamit, ami a barátnőnek nem tetszett és nekem sem. Tehát alapból egy véleményen voltunk. Miért kellett volna a fiamnak igazat adni vagy simán kussolni, ha én is úgy gondolom, hogy hülye volt. Na, ebből látszik, hogy te milyen képmutató vagy. Neked az sem jó, ha neked adnak igazat, de másnak sem lehet. Hű, de mocskosul pocsék anyós lesz belőled, te úristen!

Hozzáteszem, csak tájékoztatásul (bár már írtam, de nyilván nem ment át): NEM vagyok anyós, viszont nekem van anyósom, akivel együtt is élünk, most már én gondoskodom róla, meghálálva azt, hogy hosszú évekig mennyit segített a gyerekek ellátásában. Most már ő nem tud gondoskodni magáról, ránk szorul és szívesen is segítek neki, mert megérdemli. Ráadásul imádja a főztömet is. (Figyelmeztetlek: meg ne próbálj belekötni a 87 éves anyósomba és a családi életünkbe!)

7#

Nem kötök, egészségedre! :D