Mit mondjak konkrétan anyósnak?

A férjemmel nagyon fiatalok vagyunk, friss házasok, szeretjük egymást, harmonikus a kapcsolatunk, fél éve élünk együtt, minden problémát megoldunk. Megbeszéltük hogy leülünk hamarosan beszélni anyósommal mindjárt kifejtem miért. Tanácsot kérek, mit mondjak konkrétan?

23 éves vagyok,még nincs végzettségem ráadásul orvosira járok szóval mire elérem a célom karrier ügyileg ~29 éves leszek. A párom is tanul, egyetértük hogy még 30 éves korom előtt nem szeretnénk családot.

Ennek ellenére anyósom nonstop azzal nyaggat hogy mikor lesz NEKI unokája és ugye azt a nevet kapja amit ő kigondolt.

Náluk rengeteg macska van a lakásban és próbálja rámerőltetni hogy nálunk is legyen mert "a gyerek mellé kötelező az állat"pedig én nem szeretem a házban a háziállatot. Én nem szoktam keresni (anyám se hívogatja a férjem) de ő keres és úgy kezdi "na felhívlak mert te úgyse hívnál "(azaz első mondat már burkolt lebaxás).

Ha a fél életünk ott töltjük látogatóba az sem elég és vasárnap 4kor még megkérdezi "hova sietünk?" amikor pénteken mentünk át.

Minden apró dologba beleszól és röviden a problémám:

Megpróbál átformálni, érezteti hogy nem vagyok jó, "viccesen" leszúr mindig. Cisztám nőtt az elfojtott keserűség miatt amit miatta érzek.

Megbeszéltük a férjemmel hogy leülünk beszélni vele de nem tudom konkrétan mit mondjak neki. Tartok tőle hogy megutál ha megkérem hogy hagyjon élni és ne piszkáljon. Tartok tőle hogy később apró "jó szándékú" megjegyzésekkel aláássa a házasságomat.