Miért muszáj mindenbe beleszólnia anyósomnak, mikor konkrétan semmi köze nincs bizonyos dolgokhoz? (bocsánat de hosszú lett)

"Megtilitta, hogy messze költözzünk"

Ha ezt meg tudta tenni, akkor megérdemled a sorsodat. Már mégis hogy lehet megtiltani 2 felnőtt embernek, hogy elköltözzön? Akár Ausztráliában is élhettek, az anyós beleegyezése nem kell a vízumhoz

"Ezt is lenyeltük."

Na itt van a bajok forrása. Nem nyelünk le semmit, amit egy agresszor tesz - szépen helyretesszük és tudni fogja, hol vannak a határai, vagy felöltözünk és mengyünk, magára hagyva.

"Őszintén miért ilyen makacs és önfejű?"

Tévesen látod. Nem makacs és önfejű, hanem valamiért nagyon rigiddé lett, önző és akarnok. Csakis az ő látásmódja az igazi, az egyetlen és a követendő, szerinte. A makacs és önfejű nagyon is pozitív vonás, ha az embernek olyanok a kvalitásai (szellemi, testi), vagy ha olyan élethelyzetbe kerül, hogy a kitartása önfejűséget követel.

Ám a makacs és önfejű ember jó kvalitások mellett és jó esetben mindig tudja, hol kell engedni.

Anyósod nem ilyen embernek tűnik.

Kérdés, hogy a család milyen vele, hogy ti hogyan viselekdtek vele? Minden botnak két vége van. Miért unatkozik otthon? Nincs munkája, nem tud, nem képes, vagy nem akar dolgozni? Kívülről te csak azt láttatod, hogy eltartják és milyen jó neki. Ez nagyon ferde tükör.

Vajon miért akar okoskodni mindig a gyereknevelésben? Mert valóban nagyobb a tapasztalata, vagy a hülye társadalmi felfogásoknak hála ő magát, mint elvirágzott nőt, nagymamát leértekeli? nem akar megöregedni? Pedig muszáj, ha nem akar fiatalon meghalni. Nem fogadja el a nagymama-szerepet? Miért? És miért nem fogadja el a második helyet? - egy jó anya tudja, hogy amikor a fia megnősül, akkor nem ő lesz az első helyen többé, hanem az a nő, akit a fia szeret. Mint ahogy ezt egy jó apának a lányával kapcsolatban és tudnia kéne.

Egyébként annyit ehhez: te sem vagy gáncsnélküli, ahogy egyikünk sem ezen a földön; hiszen pl. ahelyett, hogy vele leülnél egy KV-ra és beszélgetnél vele, megbeszélnéd a dolgokat, panaszkodsz róla a háta mögött és folyamatosan harcolsz a fiáért. Ez nem tesz jót senkinek.

Ülj le vele néha beszélgetni, csak úgy. Kérdezz a múltról, az ő fiatalságáról, a tapasztalatairól, hagyd, hogy beszéljen. Lehet, hogy megjavul a viszony. Ha nem, akkor tényleg jobb, ha minél kevesebbet látogatod.

továbbra is éljétek saját életeteket. minimalizáljátok a kapcsolatot anyósoddal.

elmondtad, elolvastam, kicsit arrogánsan válaszoltál az előttem szólókhoz.

ezek szerint csak jól esett kiírni magadból.

nem akartalak megbántani azzal, hogy arrogáns voltál, de ez jött le hirtelen, ahogy olvastam. sajnos nekem nincs anyósom, nem is ismertem, korán meghalt. én is úgy képzeltem volna el, hogy jó lesz a kapcsolatunk.

kicsit mellőzzétek őt, ha van erre lehetőségetek.

Hát én tuti ufőó vagyok.

Nekem is mindenki mondta a magáét, amikor szültem, de hát emberek vagyunk, véleményünk van, beszélgetünk. Miért baj, ha valaki azt mondja, szerinte mi van? Meghallgatod, elmondod, te hogy gondolod, ez a beszélgetés.

Kicsit túlérzékeny manapság mindenki és beleszólásnak vesz mindent.

Az meg, hogy megtiltotta a költözést? Az, hogy te meg a férjed közösen milyen döntést hoztatok, nem anyós hiábja.

Ilyen nálunk is volt, hogy az anyósom "megtiltotta a költözést". De ezt úgy kell érteni, hogy mikor megtudta, hol vettünk lakást (tőlük 20 perc sétatávolságra), akkor teljesen kiakadt és sírt a fiának, hogy miért ilyen messze, nem szabad azt a lakást megvenni, hát mi lesz ővele, ha elesik, hogy fog a fia gyorsan odaérni? Amire természetesen az volt a válasz, hogy ha elesel, anyukám, akkor a mentőt kell hívni, és nem engem.

Szóval volt hiszti meg érzelmi zsarolás, de hát ugye nem gondolja senki, hogy ez bármiben befolyásolt bennünket. Így is tök közel lakunk, az, hogy még ezen is hisztizik, nyilvánvalóan más problémára vezethető vissza.

Kérdező, abból, amit írsz, azt olvasom ki, hogy a többi családtagnak is egyértelmű, hogy milyen anyósod, önmagát szeparálja el ezzel a viselkedésével, elég büntetés ez neki, hidd el. Biztos vagyok benne, hogy érzi, mit gondolnak róla, és mivel nincs benne önreflexió, csak még agresszívabban nyomja a dolgait. Hidd el, elintézi saját magának, hogy az egész családnak meglegyen róla a véleménye. Okoskodjon csak. Tesód nagyon jól reagálta le szerintem: nem mondta, hogy ezt fogja csinálni, de azért visszajelzett, hogy meghallgatta a tanácsot. Azt viszont nem értem, hogy ha kérés ellenére sütivel tömi az egyévest, akkor miért nem állítjátok le fizikailag. El kell tőle venni és kész. Az enyém sem ehet másmilyet, csak amit mi mondunk, de nálunk minden nagyszülő felfogja ezt és be is tartja, amit kérek.