Hogy lehet egy olyan fokú utálatot leküzdeni anyós ellen, ami bennem van? Konkrétan ha meg látom felmegy már a pumpa.

"Nyárra szervezi a kislánya szülinapját május közepén lesz..."

Akkor most nyáron lesz, vagy május közepén? :D

Nem mész el el és kész! Nyilván nem fognak a kardjukba dőlni bánatukban. Ilyen egyszerű!

Az enyém is ilyen, ha nem rosszabb.

Én meguntam, jól beolvastam neki és azóta nem tartom velük a kapcsolatot.

Nem részletezem a dolgot mert elég cigányos volt az egész.

Azóta nyugodtabb az életem.

Igen.

Sajnos az én anyósom és az ő részéről mindenki (férjem huga és a mamája) ellenem van. Anyósom és a mamával látszólag jó a viszony (férjem még mindig ezzel nyugtatja magát, de mondtam neki attól mert beszelünk egymáshoz; még nem jelenti a jó viszonyt).

Az anyja azért utál, mert amióta vagyok, nem tudja úgy uralni a fiát. Ráadásul feleségül vett... Mekkora szívás neki.

Ő egy végtelenül mártír nő. A fedő énje: ő a tökéletes anya, aki mindent megtett a gyerekeiért, aki a semmiből újra kezdte az életét, aki imádja a családját, a párját, aki mindenkivel nagyon kedves és segítőkész és önfeláldozó és aki a sok munka ellenére mindig csóró mert neki annyi kiadása van! Másnak érdekes kolbászból van a kerítés...

Amit a nagy közönség előtt titkol: a gyerekét azért tartotta otthon, hogy legyen kire támaszkodni anyagilag meg egyéb segítségben. Annyira szereti a gyerekét, hogy a párját a háta mögött osztogatta és megjegyzéseket tett és a házasságról is leakarta beszélni az eljegyzés után közvetlen... Aki folyton éreztette velem, hogy ne is ábrándozzak olyanról, hogy náluk vagyok valaki, nemhogy családtag... Persze a férjem előtt 10ből 9szer a mintaanya! A tökéletes anyós! Aki érdeklődik a családom felől mert ő olyan rendes, de rólam sosem kérdez tőlem, hogy hogy vagyok!

A lánya egy grandiózus nárcisztikus aki szerint rajta kívül mindenki csak egy kis senki, akik arra jók, hogy őt szolgálják. A családja is csak arra jó, ők sem kivételek. De ők ezt nem veszik észre (az anyja is nárcisztikus szerintem, csak másképp, másik fajta.) Én ezen átláttam, igaz nagyon sokára, mert nagyon nagy manipulátor. Csak akkor döbbentem rá a valódi énjére, amikor már maradandó lelki sérülést szenvedtem tőle. Azért lettem ellenség, mert nem voltam hajlandó az ő kényére kedvére tenni mert ő éppen füttyent és a férjemet is arra buzdítottam, hogy ne ugorjon az első füttyszavára. Meg az anyjának is mondtam, hogy ha annyira fáradt ahogy mondja, kérje meg a lányát hogy segítsen. Biztos visszamondták neki... Egyszer csak átnézett rajtam. Azóta is. Évek óta.

A mama... A mama az aki a háttérben szintén uszít és félre mesélte el szerintem a sztorit amit én elmondtam neki. Sokszor támadt nekem, hogy hazudok mert én nem akartam jóba lenni az unokájával. Mivel az unokája gondolom össze vissza hazudott neki is ráadásul, holott egyszer mondta nekem a mama, hogy tudja hogy az unokájának is vannak hibái. Következő beszélgetésben már az unokája maga a szent volt aki mindent megtett a jó kapcsolatért velem!

Egyszer beszéltek tesómmal a mama és az anyósom. Rögtön elkezdtek engem a hátam mögött minden szarnak elhordani (a férjem sem volt ott a közelben éppen), én voltam a szemét aki kb elrabolta tőle a fiát és én nem hagyom kb találkozni őket! Amikor ő nem keresi soha a gyerekét és sosem hivja haza látogatóba! Velem meg pláne...

Ha otthon van sógornő, nem hívnak be a házba engem. Nem egyszer kint kellett a teraszon lennem (nem miattuk mentünk akkor oda, hanem ott volt a férjemnek dolgai).

Szóval átérzem. Én már egy szavukat sem hiszem. A kedves szavakat már rég nem hiszem el. Tudom már a logikájukat, tudom mikor mi a céljuk, mit miért úgy tesznek. Többet nem csapnak be, nem tesznek még egyszer tönkre. Nehezen jutottam túl. Évek alatt... Számomra ők idegenek. Nem fáj ha bajuk van. Kiöltek minden jó érzést belőlem amit irántuk éreztem. Nem sajnálom őket semmiért. Már csak a férjemnek kell felnyitnia a szemét, hogy tudatosítsa, hogy az egész okozója a családja, akik nem jó emberek. Az én szememben az ilyen ember nem az...