Mért mindig az anyós a rossz és sosem a meny?

Meny vagyok.

Sok történetet olvastam, hallottam anyós meny kapcsolatról, hogy az milyen rossz.

Én elhatároztam, amikor még nem is voltunk a férjemmel házasok, hogy aztán az én anyósom nem üti bele semmibe az orrát, mert aztán én megmondom a magamét. Ezért már az elején antipatikus volt nekem az anyósom.

Tehát én már az elején támadó állásban voltam.

Mi a férjemmel úgy éljük az életünket, hogy ha boldogok vagyunk, ha nem megy jól valami, mi azt megtartjuk a négy fal között. Nem titkolózunk, nem kell félre érteni. Csak egyszerűen vannak dolgok, amik csak ránk, mint házaspárra tartoznak. Ez már nem adhat semmi féle támadási lehetőséget semmilyen oldalról.

Na de a lényeg az, hogy készültem a nagy csatákra, szikrát hányt a szemem, hogy engem nem szöktet senki. Tiszta feleslegesen.

Igazából, amikor valami kéretlen tanácsot ad ritkán, azt ha hasznos megfogadjuk, ha nem, elengedjük. Ugyan így teszünk az én anyummal is.

Volt már, hogy valamin nagyon felhúztam magam, amit anyósom csinált, s rá kellett jöjjek, hogy csak túlreagáltam.

Igazából megadjuk a tiszteletet. Én a párom szüleinek, ő az én szüleimnek.

És úgy gondolom, amíg egy szülő tényleg látja, és hajlandó észre venni azt, hogy a gyermeke boldog a választottjával.... és a házastárs is tudja, hogy a szülő mindig szülő marad, akkor nincs probléma.

Lehetne ez másképp is. Az is lehet, hogy pár év múlva itt írom a kérdésemet, hogy mit tegyek, kicsinál az anyósom, de eddig szerencsésen alakultak a dolgok.

Ezzel csak azt akartam jelezni, hogy én mint meny, nem vagyok tökéletes. Nem érzem azt, hogy anyósom fölött állok. Hogy jobb vagyok. Mindkét félnek vannak hibái.

Mert a legtöbb anyós képtelwn leválni a gyerekéről. Mert a legtöbb anyós akarja megmondani a felnőtt gyerekének mit hogyan csináljon.. Mert a legt{bb anyós megakarja mondani mit hogyan csináljon a menye..

Kedves anyós.. Alakíts ki saját életet, ne lihegj a felnőtt gyereked nyakán és ami a fő ne akard az ő életét élni de azt se hogy ő a tiédet élje..