Mért mindig az anyós a rossz és sosem a meny?

14 éves koromig anyam nevelésének köszönhetően egy darab xar voltam, akit senki sem szeretett, ahogy őt sem, az elviselhetetlen természete miatt. Aztán kemény évekkel a gimiben, majd egyetem alatt, kinyílt előttem a világ. Teljesen mas ember vagyok mint ő, mindenben különbözünk, éppen ezért nem is kedveljük egymast, főleg anyam engem, mert nem olyan lettem mint ő. Ebben az esetben sem törvényszerű, hogy a fiú pont olyan legyen mint az anyja. Hiába ő nevelte, minden ember mas. Minden emberre hat a társadalom egésze is, és a különböző csoportok, akár csak a család. Tehát több tényezőn múlik kiből, milyen ember lesz.

Szerintem azert van több gonosz anyós, mert ők azok akik mar tegyük fel 20-30 éve együtt élnek a gyermekükkel. Tudják mit hogy szeretnek (vagy legalábbis tudni vélik), és azt hiszik a tapasztalataikat és az éveket, valamint hogy ők pottyantottak ki a gyereket, semmi és senki mas nem múlhatja felül. Ami azt jelenti hogy ők jobban tudjak mi kell a kicsi fiúknak, mit hogy szeret, és hogy miként kell egy háziasszonynak viselkedni, mert hogy ők már 40 éve házasok es felnevelt xy gyereket.

Persze ez mind hülyeség. Egy férfi nem azért van együtt a párjával, mert az anyját keresi benne. Két különböző pozíciót töltenék be egy férfi életében. Csak ezt anyuka nem tudja elviselni, azt hiszi neki bizonyítani kell, hogy fontosabb szerepet tölt be a gyereke életében mint a feleség valaha is fog. Ennek egy része kapuzarasi pánik persze, hogy már kevesebb szerepet fognak betölteni a gyerek életében, és emiatt feleslegesnek érzik magukat, mert eddig csak a gyerek volt az eletuk. Ez persze szomorú, de hát ez van. Szerintem ilyenek a gonosz anyósok.

Hány anyós-panaszt olvastál itt, a Gyakorin?

No látod, ezért.

.

Az esküvő napján a menyasszonyból angyal válik, az anyós pedig ördöggé lesz.

Az itteni sok panasz esetén nem lehet elfogulatlan választ adni, mert nem valósul meg a római jog alapja: "Hallgattassék meg a másik fél is!"

Mivel a meny nem tartja magát hazudósnak, elhiszi, hogy mindent jobban rud, csak az ő 'igazsága' a valós.

Hála istennek én sem lettem olyan mint anyám. Egy ember személyisége, nem csak attól függ hogy ki és hogy neveli.

Az anyák nagy része nem tudja elviselni, hogy a gyermeküknek komoly kapcsolata van, nem ők vannak már középpontban.

Ezt anyám és anyósom is megmondta már... És sokszor nem tudják kontrolálni a viselkedésüket, beleszólnak mindenbe, irányítani akarnak stb... Pláne anyós fiús anyukaként, anyámnak még én vagyok az egyszem gyereke...

És bele gondoltam hogy majd kisfiamnak is lesz párja, hát... Már most féltékeny vagyok őszintén! De én nem akarok olyan lenni mint anyós meg anyu, úgyhogy felkészítem magam, még van tizenpár évem 😁

De anyós miatt párom testvérei mellől leléptek a barátnők... Majd 40 évesen egyedül vannak... Nekem is irtó sokat kellett nyelnem. Tüneményes látszólag, de irtó sunyi, nagyon megvezeti és kihasználja az embereket. Persze ezt csak a fiai nem látják.

Előző anyós jelöltemmel égvilágon semmi gond nem volt , mondjuk ő egy különleges ritka csodás ember... A saját életét élte, és hagyta hogy mi is éljük a miénket. Őszinte volt, kedves, megértő, jóindulatú. Nem akarta kontrolálni a fiát. Nagyon szeretettük egymást.

Fiát jól nevelte, de valahogy mégsem sikerült olyan jól mint a mostani párom.... Úgyhogy ez nem az anyukák nevelésén múlik.

"Az anyák nagy része nem tudja elviselni, hogy a gyermeküknek komoly kapcsolata van, nem ők vannak már középpontban."

Ezt aki tudja, árulja már el, miért van így? Ennyire erős a birtoklási kényszer egyeseknél? És inkább a fiús vagy a lányos anyákra jellemző ez?

14.es igen szerintem a birtoklási kényszer is benne van anyám és anyós esetében is...pasit nem tudnak birtokolni így marad a gyerek. Amikor van pasijuk akkor kevésbé foglalkoznak velünk és az életünkkel. Bár akkor is vannak erre utaló tettek, megjegyzések csak nem ennyi. 😁

Ja amig külön laktunk párommal, nem volt komoly még a kapcsolat, addig semmi baj nem volt velük. Össze költözés, közös tervek, stb, egyből mindkettő megőrült... Anyós elkezdett áskálodni, az ex barátnőket hozta fel mindig, semmi nem volt jó amit én csináltam, folyton belém kötött külsőleg belsőleg is... De főként a fia háta mögött, így nem hitt párom mindig nekem... Ha előtte mondott valamit, akkor csak burkoltan meg úgy, hogy a párom csak annyit vegyen észre, hogy jobbat érdemel tőlem. A másik fia barátnőjével szintén ezt csinálta... Folyton szidta burkoltan a fiának, nekünk... Gondolom az én hátam mögött meg engem... A másik csajszi nem bírta tovább, szakítottak... Harmadik fia barátnője szintén kb ez a sztori.

Az én anyámról nem mesélek, mert őt én leállítom a legkisebb próbálkozásánál már...

Amúgy furcsa kollégám is van olyan hogy van fia lánya is.. nos a fia életét kontrolálni akarja, lánya azt csinál amit akar...

De egyik barátnőm anyja is durva, a 28 éves lánya kb vécére nem mehet engedély nélkül... kapcsolata se lehet, legalábbis komoly, mert anyunak senki nem felel meg.

Úgyhogy nem tudom fiús vagy lányos anyákra jellemző e inkább. Sok családba észre veszem.

Volt anyós jelöltem kedvelt. 9 év után egyszer találkoztunk, nagyon kedves volt akkor is. Akkoriban a fia volt az aki nem volt hozzám túl kedves. Volt "anyósom" bízott benne, hogy mellettem rendbe kapja úgymond magát a fia, de hát nem sikerült. Szeretett engem a sógornő jelölt is, szerette volna ha egyszer feleségül vett volna a bátyja. Apósom is kedvelt. Pedig akkor sem voltam más! S a mostani ténylegesen anyósom első perctől nem szeret. Se a lánya, se a mama... Csak apósom kedvel meg a párja. Nem csináltam velük sem semmi rosszat, csak azt akartam hogy befogadjanak a családba! De én erre nem voltam méltó soha, mindig egy senki voltam és szavakkal is éreztették, hogy ne is érezzem annak egy kicsit sem!

Én sem írnék ide, ha minden jó lenne. Sosem hittem volna én sem, ha nem velem történik hogy van olyan bizony, hogy azért vagy rossz, mert létezel! Bármit tehetsz, sosem leszel jó valakinek! Akármennyi szeretetet adhatsz önzetlenül, akkor sem fognak szeretni, mert azzal hogy ott vagy és potenciális feleségjelölt, ennyi elég!

Életre szóló lelkisebet adtak nekem anyós meg a többi női tag a családban. Nem kívánom senkinek. Elvették az összes kevés önbizalmamat is, egy senkinek éreztem magam, oda nem illőnek... Egy hivatlan vendégnek. Egy embernek, aki mellettük csak rosszabb lehet, aki nem ért úgy semmihez mint ők!

Talán azért írunk ide ennyien, mert abban reménykedünk, hogy itt talán kapunk esetleg együtt érzést olyanoktól akik átérzik vagy benne voltak ilyenben.

Tudod hiába mondtam az illetékesnek - a férjemnek - hogy mi volt, nem akarja elhinni! Vagy ha próbálja elhinni, felmenti gyorsan őket valami hülye indokkal, mert neki is hihetetlen, hogy a nő aki megszülte aki ilyen jól nevelte, tulajdonképpen nem is olyan jó ember! De még csak azt sem tudja elfogadni nagyon, hogy nekik is vannak hibái!

Sok esetben az anyuka úgy kezeli a fiát mintha a pasija lenne. Féltékeny a fia párjára, kezdettől utálja ok nélkül, teljesen mindegy milyen az a lány.

Sok olyat is látok hogy azért sz4r az anyós, mert anyakán laknak tök ingyen, és szerencsétlen levegőt mer venni. Vagy esetleg oda is fialnak, és útban van anyós. Át kellene adnia a házát. Élt már eleget.

Csak részben nevelés kérdése, hogy ki milyen ember lesz. De arról még nem hallottál hogy az élet megváltoztathat valakit? Sőt, párok is változtathatják egymást...

Férjem hozott otthonról rossz nevelési elveket, olyan gondolkodást ami csak a pénz körül forgott. 3 év alatt teljesen megváltozott a gondolkodása, mert egy más, jobb példát látott tőlem és a családomtól.

És igen, az esetek többségében tényleg az anyós a rém, mert mikor a pici fia életében lesz egy másik fontos nő, hirtelen rájön hogy neki kell a fia, őt nem vehetik el és ok nélkül utálni kezdi a menyét.

Rossz ember nevelhet jót, de fordítva is igaz.

Az exem egy önző, önimádó görény volt, az anyja meg egy önzetlen és kedves nő akivel mai napig mosolyogva köszönünk egymásnak mikor bejön a boltba ahol dolgozom.

A főnöknőnk egy fantasztikus ember, pedig nagyon hánytatott gyerekkora volt, pici volt mikor meghalt az anyja, egy olyan nevelőanyja lett aki elnyomta, alázta, alkoholista volt az apjával együtt, volt egy nagyon rossz párkapcsolata, gyerekként bántott másokat mert ilyen közegben nőtt fel. Aztán az élet megváltoztatta, lett egy csodás férje, gyereke és egy olyan felnőtt lett belőle akit én speciel csodálok.