Igazam van vagy nincs?

11-es.

Őszintén beszélni velük esetleg próbáltatok? Vagy csak megy a neheztelés, meg a másik szándékainak, lehetséges reakcióinak "jóslása"? Vagy miért gondolod rögtön, hogy rosszindulatúan kihasználnának a jövőben is?

"Nem azért kellene mindig segíteni, mert valamit cserébe elvársz" - én nem is azért segítek, mert valamit elvárok. Segítettünk is eleget. Akkor lett vége a nagy segítéseknek, amikor megszületett a gyerekünk és valahogy mi mindig le voltunk szarva. A másik unokák meg körül voltak ugrálva, az ő szüleik válláról természetes volt levenni minden olyan terhet, amit csak tudtak, mi egyetlen egyszer kértünk segítséget, és nem segítettek.

Az is érdekes, hogy hozzánk jönnek a kéréseikkel és amikor megkérdezi a férjem, hogy a nővérét miért nem kérdezi meg, biztosan szívesen segít, ha már ennyit vigyáznak a gyerekekre. És tudom, mi a válasz? Hát ők dolgoztak egész héten, hadd pihenjenek. És a vicces az, hogy mi is dolgozunk egész héten, plusz nekünk a gyerekre sem vigyáz soha senki, de azért mi menjünk át nekik dolgozni. :D

Ne segíts neki és kész! Ott van pl öreganyam. Egész életében keverte a kakit, apámat ellenünk uszította. Életemben 1szer aludtam nála. A lányomra egyszer kértem, hogy vigyázzon 2 órát erre ő. Jajj fáj a háta, mert egyedül van és mindent ő csinál(hát nem véletlen) !

Egyszer vigyázott a dedunokájára, kb 3 éve, azóta is ezt hallgatom. Persze ha dicsekedni kell, akkor jajj a dedunokám...

Szóval én egyáltalán nem is beszélek vele 1 éve. Ha a halálán lenne se érdekelne! Van még egy fia meg 2 unokája! Azokat Istenitette állandóan, szóljon nekik!

Hasonlóan vélekedek. Nekünk sem segítettek anyósomék, én ezt a kedvességét szándékozom viszonozni. Persze a másik gyerekét ajnározza, annak mindent megtesz, még azt is, hogy "miatta" mellőzze - az ő kedvéért - a férjemet. Én meg mondtam a férjemnek: ha anyád segítséget kér majd valamiben, átirányítom a lányához, a kis szeme fényéhez aki "aaaaannyit segített" már eddig is, biztos számíthat majd rá, hiszen ő a minden az áldott jó gyerek!

Én segítettem már másoknak úgy, hogy egyátalán nem kaptam vissza. Mi lett belőle? Eszük ágában sem volt maguktól szívességet tenni véletlenül sem! Néha tesztelés képpen kedvesen kértem semmiség csipcsup szívességet, azt sem voltak képesek megtenni. Megtettem volna magam is azt a valamit, csak kíváncsi voltam hogy állnak hozzám. Hát úgy... Én viszont ezután is tettem szívességet annak aki nekem nem. De már csak azért is, hogy érezze magát kellemetlenül.

Anyósom abban más, hogy tucatszor sértett vérig direkt és én csak arra voltam jó mindig ha kellett valami, alkalomadtán pénzt is mondjuk jó volt kérni tőlem. De hogy emberséges és őszintén kedves legyen hozzám, arra már nem voltam neki méltó.