Hogy lehet egy gyermekként szeretett állat eltűnését elviselni?

Tegnap lesétáltam.. láttam!! Csak sajnos háttal volt. :( És róla beszélt anya barátnője mert neki is fehér volt a nyakörve, de mikor oda jött hozzám rögtön tudtam, hogy ez a cicus nem Éjfél. Ugyanolyan makréla mintás volt, de nem ő volt az. :( Pedig annyira reménykedtem benne, hogy ő lesz az, de nem.

Reméljük Freddie haza fog jönni. :)

majd enyhül. Lesz egy másik, átveszi a helyét. És igen, legyen szíved bezárni, mert mi a jobb, ha bent van a "lyukban" vagy ha kivasalja egy kocsi, szétszedi egy kutya, vagy felgyújtja egy rakás cigánygyerek? Vagy meg kell csinálni macskabiztosra a kerítést. Meg lehet. [link]

Persze egyszerűbb nem megcsinálni, meg egyszerűbb kiengedni és sopánkodni.

Nálunk 30x40-es a telek, egyelőre nincs pénz a macskabiztosításra, így nem megy ki a macska. Csak és kizárólag akkor, mikor kikísérem, a hátsó kertbe, addig ameddig ott vagyok. Ennyi. Lehet, hogy jobban élvezné, ha mehetne, de azt már nem élvezné, ha megkínozzák, megmérgezik és én sem szeretném.

Azt írtad, hogy gyerekként szeretett stb. A gyerekedet is úgy neveled, hogy attól, hogy a két évesed szeretne kint rohangálni az út közepén, nem mondod azt, hogy jaj hát úgy élvezi a tündérem, hátha nem ütik el, hadd menjen, hanem nem engeded neki, hiába ordít.