Hogy lehet egy gyermekként szeretett állat eltűnését elviselni?

#9

Egyébként aranyos vagy, köszi a biztatást!

#13

Ő egy Vadász. Másfél évig tartottam bezárva, minden nap sírt, hogy csak egy percre, de engedjem ki. A szívem szakadt bele. Úgyhogy megadtam neki 2 éves korában a szabadságot. Bolondul a fákért, a kertért, a szőlőlugasért, a diófa alatti füves részen hanyatt fekve órákig alszik, vagy a szabad kertben a hasát sütteti. 9 év kintélés után Neked lett volna szíved visszazárni egy lyukba? Mert én nem tudtam megtenni Vele. Inkább most én szenvedek, de szabadon élt, mert szabadnak született.

.. és azok az éjszakai, sokszor több, mint 1 hetes kiruccanásai.. :-) Azokba is belehaltam kicsit, de olyan boldog voltam, hogy elmehetett és büszke voltam mindig Rá, hogy a közeli mezőn és erdőben biztosan ügyesen egerészett, vadászgatott, mert tele bogánccsal meg toklásszal tért haza mindig :-) Legtöbbször csak éjszakára tűnt el.

Most már lassan 2 hónapja. El sem tudott búcsúzni tőlem, mert nem voltam éppen ott. :'(

Bocsánat, akit idegesít a sok hozzászólásom, de muszáj róla írnom, meg beszélnem. Még nem tudom elengedni..