Macska vagy kutyapártiak vagytok inkább?

A kutyát magányos embereknek kimondottan ajánlják.Sétáltatás közben sok emberrel meg lehet ismerkedni.Én lakótelepen laktam régen és kutya révén nagyon sok barátra leltem.Ha unatkoztam,tudtam,hogy leviszem a kutyát sétálni,biztos összefutok ismerőssel.

Anyám egyedül él,ezért szereztem neki egy törpe szobacirkálót,hogy ne unatkozzon.Azóta összebarátkozott a környék kutyásaival és mindig van kivel beszélgetnie.

Nem úgy fogalmaznék, hogy a kutya szolgalelkű, hanem úgy, hogy sokkal erősebb és kölcsönösebb kapcsolatot lehet vele kialakítani, mint egy cicával.

Senkit nem akarok megbántani, de egy macskával soha nem lehet olyan erős kapcsolatot kiépíteni, mint egy kutyával.

A madaraimat is nagyon szerettem és megsirattam őket, de az állatok közül a kutyákhoz és a lovakhoz lehet a legközelebb kerülni.

Nekem volt kutyám is, most macskám van. Sosem voltam macskás, mindig kutyapárti voltam.

Aztán egy kollégám behozott egy út széléről összeszedett kb 5 hetes cicmákot... Azonnali szerelem volt, és bár sajnos az ő szervezete nem viselte el az átélt megpróbáltatásokat, a kistesóját örökbefogadtam. A kutyám iránt sosem éreztem ekkora szeretet, mint ez iránt a kiscica iránt.

Szóval, miután mindkét állattal van tapasztalatom, egyértelműen kijelenthetem, hogy macskapárti vagyok.

24N

Nekem jelenleg 4 kutyám és 3 cicám van.

Mindkét fajt imádom.

De azt hiszem, a pókon és néhány rovaron kívül minden állatot imádok...:)

De egy cica és egy kutya közt tényleg nagy különbségek vannak...

Érdekes, hogy sok macskás írja, hogy a kutya szolgalelkű, és az a jó benne, hogy irányítani lehet, parancsolgatni neki stb...

Én azt szeretem, hogy együttműködünk, falka vagyunk...

Sosem erőltetnék rá olyasmit a kutyáimra, amiről látom, hogy nem tetszik nekik.

Egy etológia kísérlethez pl. a KÁJomból kellett volna "uszkárt" varázsolni, egy olyan trükkre megtanítani klikkerrel, amit biztos megcsinált volna a kedvemért, de egy medvét sem tanítasz pitizni...

Meg akárhogy is nézem, a kutya az ember legősibb háziasított állata.

Szerintem a legsikeresebb háziasítás is egyben...

Így hát ősemlékezet óta szimbiózisban élünk velük... (tulajdonképpen a mai hobbikutyázás is egyfajta szimbiózis, inkább lelki szükségletté nőtte ki magát a kutyatartás - és ez a csodálatos. hogy fajok között ilyen híd keletkezik... nem is tudom megérteni azokat az embereket, akik nem érzik jól magukat egy kutya társaságában...) Egyáltalán a természetben...

És itt szó szerint "ősemlékezetről", egy jó adag kollektív tudatról van szó, hiszen egy icipici kölyökkutya, aki még az életben nem látott embert is farkcsóválással reagál az emberi hangra, ösztönösen keresi az ember társaságát...

A cicákat meg - nem mondok újat -, a mai napig nem sikerült 100%-osan háziasítani.

Persze nem is bántak velük egyenrangúan a kutyákkal - gondoljunk csak a jó falusi belerúgokamacskábahabejön hozzáállásra... (persze a kutyákat sem engedték be, de azért egy vadászkutya például jóval nagyobb becsben volt tartva, mint egy cica...)

Másfelől az is egyfajta titkos szövetség, amikor az én kis kandúrkám minden embertől távol tartja magát, még a családom tagjaival sem érintkezik, ha nem muszáj, ha viszont velem van, teljesen ellazul, megnyugszik (most is épp itt fingadozik az ölemben...:D)...

Amúgy érdekes, hogy mennyi olyan sztorim van, amikor szó szerint szavak - kiadott hangok - nélkül értettem meg magam az állataimmal.

Elképesztő, hogy ők milyen információkat szűrnek le a szagunkból, a testtartásunkból, az arcunk mimikájából(!!!)...

Egy biztos, ahányszor rosszul vagyok - és elég durva pánikrohamaim voltak nem is olyan rég -, a szőrsimogatás mindig megnyugtat akár kutya, akár macskatartozék...:)