Miért nem fogadta el a cicám az új kiscicát?
Van egy 5 éves kandúr és egy 4 éves nőstény cicám, mindkettő benti, ivartalanított.
Hoztam haza egy 3 hónapos kiskandúrt.
A lány cicám rendesen rettegett tőle, felborzolt bundával bujkált ágy alá meg mindenhová.
A fiú cicám úgy fújtatott meg morgott, hogy a végén már elkezdett köhögni, öklendezni meg hányni.
A kisfiú erre a magasba tartott farkát megbillentette és odébb állt, odament hízelegni egy családtaghoz. Ami durva szerintem, mert én megijedtem, ahogy a nagy kandúr viselkedett, de az az apró macsek fel se vette.
A lényeg, hogy amikor a nagykandúr egy éves volt, akkor került mellé a 6 hetes kislány cica, kétszer ráfújt, megijedt tőle, megpiszkálta hátulról, hogy miaz, de a kislány csak gubbasztott és aztán elkezdte a nagycica mosdatni és azóta is imádja.
A szomszéd és a volt szomszéd macskáival is menne/ment volna pajtizni ez a nagy cica, ezzel a picivel meg olyan goromba volt, mint még soha semmi és senki iránt.
Nem tudtam hova tenni.
Azt hittem, max a kislány cicámmal lesz némi konfliktus, mert ő dominánsabb, vagyis a nála 3* nagyobb kandúrt mindig lenyomja, már a nézésével is.
De erre tényleg nem számítottam.
El vittük a cicát, mert nagyon rémisztő volt a helyzet.
Nem tudom, hogy valaha is összeszoktak volna, de féltem, hogy ha így indítanak, később esetleg a két fiú verekedne vagy ha nem, akkor se akartam, hogy muszájból, összekényszerítve kelljen együtt élniük egymással, ha utálják is egymást.
Mi lehetett a baj?
Ja, ők kutyával nőttek fel és nemrég lett újra kutyánk, elsőre kicsit tartottak, volt 1-2 fújás, a kismacska le is pofozta egyszer a kutyát, de akutya tudta a helyét és ennyi volt, nem volt ekkora hiszti, tiszteletben tartja a cicákat.
De ez telibeszarta és nagyon úgy tűnt, hogy a nagy fél a kicsitől, de a kicsi egyáltalán nem fél a nagytól, ezért féltem, hogy majd fölényeskedni fog vele, nem akarom, hogy bármelyik el legyen nyomva.
Tudom, hogy van ilyen több héten át tartó összeszoktatás, de mivel nálunk az első ilyen eset kb 1 órán belül "lezajlott", úgy vagyok vele, amihez több nap, főleg hét kell, az már kényszer és én nem akartam egyiknek se rosszat, nem akartam, hogy kényszerből kelljen együtt élniük, mert a két felnőtt tényleg imádja egymást, de majdnem az első pillanattól.
Értem, tehát le lettem pontozva, mert nem a posztoló nem nézett utána eléggé a dolgoknak, emiatt most ki lett baxva szegény kicsi. De azért én vagyok lepontozva. :) Ha utána nézett volna, akkor nem így indult volna ez az egész és pláne nem így végződött volna.
Mindenki kezében ott a telefon, ott az internet, azt be tudja írni mindenki éjjel 2kor , hogy miylen fajta kenyér lenne, de azt nem, hogy hogyan kell jól összeszoktatni macskákat.
Biztos kibsztuk, persze.
Bocs, hogy nem válaszolok minden betűre.
Visszavittük, ahonnan hoztuk. Nem, nem az utcáról. A két nagy van utcáról.
A kutya is menhelyről van, nem vagyunk állatkínzók.
És nem pontozgatok, pont leszrom kinek hány pontja van, egy kérdést tettem fel.
Az érdekelt, miért volt vele ilyen goromba, miért húzta így fel magát, hogy már hányt.
Mivel eddig mindenkivel barátkozott, szomszéd cicákkal is, semmi arra utaló jel nem volt, hogy nem fogja elfogadni.
Kösz a semmit.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!