Miért van az, hogy én, aki él-hal az állatokért, az elmúlt 2 évben elveszítettem egy nyulat, egy kutyát és négy cicát? (az utolsó cicát szerdán veszítettem el, és csütörtök reggel tudtam meg, hogy ő már az örök játszótéren van)

100%-ig igazatok van, de nem kellene ennyire taplónak lenni egy gyászoló emberrel. Szerette azokat az állatokat, még ha nem is JÓL szerette.

Tehát Kérdező: miután kisírtad magad önreflexiót kellene tartani. Tehát a lehetőségeidhez mérten külső szemlélőként megvizsgálni a helyzeted és hogy hogyan tovább. Az, hogy szembenézel a hibáiddal, tanulsz, fejlődsz, mint ember, mint állattartó, sokkal-sokkal szebb emlék az állataidnak, mint bármilyen tetoválás vagy fejfa.

"Napról napra egyre jobban fáj... "

A dolognak a másik része, hogy nyilván van egy gyászfolyamat, aminek része (lehet) az is, hogy az ember hülyére bőgi magát, de magadnak segítesz azzal, ha elkezdesz távlatokban, előremutatóan gondolkodni. Nemcsak hogy a maradék macseknak hogy tudsz minél jobb gazdája lenni, hanem hogy a 13 éves kutyának is hogy tudsz jobb, hosszabb életet biztosítani (pl teljes vérkép, ha már egy éve nem volt, tanulgatás-gyakorolgatás, ha mêg bírja, kajaszerzős játékok, ha már nem).

De pl itt van egy szuper ötletgyűjtemény, hogy tudod telekhatáron belül, biztonságban tartani a macskáidat: [link] Ha ez nem kivitelezhető, akkor én pihentetném a macskatartás, amíg megfelelő, biztonságos körülményeket nem tudok teremteni a számukra.