Miért van az, hogy én, aki él-hal az állatokért, az elmúlt 2 évben elveszítettem egy nyulat, egy kutyát és négy cicát? (az utolsó cicát szerdán veszítettem el, és csütörtök reggel tudtam meg, hogy ő már az örök játszótéren van)
Én a kert végében készítettem temetőt meghalt állatoknak. Sajnos volt akit elütöttek, mert a szüleim nem engedték bentinek őket. Most két macskám van, akiket ha tehetek mindig bent tartom, de sajnos igénylik a múltból a kijárást.
Viszont azóta sem tudok elszámolni a lelkiismeretemmel, mert egy felesleges haláleset volt és azóta mindig félek elmenni itthonról. Ivartalanítva van és volt korábban mind, zooplusról kapnak minőségi kaját és kiegészítőket, de a veszély megvan.
Azonban megfogadtam, hogy ameddig ők vannak új macskát nem hozok, de utánuk csak bentre lesz örökbefogadott macskám, akiket megtudok menteni majd. Azóta sikerült a szüleimre is hatni, mert nagyon bennük volt a nagyszüleim maradi állattartási felfogása. Vagyis, kakast ne tarts meg olyan állatot aminek szerintük nincs haszna,
Én viszont olyan vagyok, hogy az állatokhoz jobban tudok kötődni, mint az emberekhez. Ezért is visel meg a sok kóbor állat is, akiket látni a neten és élőben is. :/ Nehéz dolog ez a felelős állattartás. Főleg, ha a kezdetekben hibázol.
Kezdetben 1 cicánk volt, aztán épp az egyik ismerősünk térkövezett, mi iskolában voltunk (megbízunk benne, értek nincs elől, minden zárva) a cicus benti cica volt, a munkás ember kint vágta méretre a térkövet, az ajtót nem zárta, pedig megkértük rá, így ki szökött és elütötték. Aztán neki a testvére az unokatesóméknál volt, csak ott sok a pici gyerek, nyúzták szegénykémet, a kicsik hol játszottak vele, hol féltek tőle, így a nagymamám elhozta tőlük. Ő ilyen benti-kinti cica volt, de mindig bent aludt, egyszer nem lett bezárva estére, el is vitték szegénykémet (a falunkból azon az éjjel több cica, pláne vörös, mint a miénk volt (félperzsa). Aztán jött a most elveszített cica, őt fogadtuk be, vemhes lett, lett neki 2 kiscicája, ők is benti-kinti macskák voltak, bent aludtak. Az én cicám hála istennek lekopogom még életben van, a hugomé napközben elszökött (kerestük, plakát, hirdetés stb stb) tehát igen. Ennyi a sztori. Ja, a tetovalasra meg nem az összes állatot szeretném magamra varratni, csak valami jelképeset. A "mostani" cica a kert végében van elásva, a nyulak (vemhes volt) pedig a papám elásta, de nem mondta meg, hogy hova. A kis 4 hónapos cicát pedig a kőműves vitte haza elásni, vagyis nekünk azt mondta.
Hát, nagyon remélem, hogy nem fogok vele/velük álmodni, mert így is elég összevisszaságokat (van egyáltalán ilyen szó) szoktam álmodni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!