Milyen kutyát válasszak? (Lent vannak a "körülmények" és egy kutya amire gondoltam. )

Bár nem értem ezt a nagy felháborodást, nem írtam, hogy most azonnal veszek egy kutyát. 1-2 évig biztosan nem lesz, sőt lehet egyáltalán nem is lesz. Csak feltettem egy szimpla kérdést, hogy esetleg ilyen körülményekkel milyen fajta kutyát lehet tartani. Persze ezek a kitételek simán változhatnak, lehet nem veszek fel abba az iskolába és nem leszek bejárós. Akkor 2 lépésre van a gimi és többet tudok foglalkozni az állatokkal is. Az utazás vesz el sok időt.

Azért még mindig nem érdekel, hogy ki szerint mit és hogy kellett volna csinálni. A kérdésem az volt, hogy milyen kutyát lehetne tartani lakótelepen, ami a szomszédok miatt csöndes (hogy ne kelljen őt is elvinni) és barátságos. Lehetőleg rövid legyen a szőre, és ne legyen nagy termetű.A séta megoldható napi 3-szor is. Szobatisztaságra, is meg tudom tanítani ha 3 hónap elég neki.

Neked pedig sajnos fogalmad sincs arról, hogy mi történt csak itt "okoskodsz". A kutyák féregtelenítve, oltva és chippeltetve vannak. A kiskutyák is oltva és chippeltetve kerültek a gazdákhoz. Meg lett nézve, hova kerülnek a kiskutyák. 1-2 utcával arrébb laknak onnan. Néha-néha meglátogattuk őket, és minden rendben volt. Szép tiszták, rendesen tápláltak, orvosi ellenőrzésre is járnak. Az állatorvos is mindig kijött ellésnél. Ha még fel tudod érni ésszel, azt is megérted, hogy nem eladogattuk őket a haszon miatt. Nem sok kutya született, általában 1 vagy max 2. Nem olyan rengeteg embernek adtunk el kutyát. Volt amit megtartottak, és volt amit eladtak. A leendő gazdák megmutatták, hol fogják tartani őket, a chip a féregtelenítés és az oltási költséget vállalták, ezen felül 2-4 ezer forintért adtuk oda őket. (attól függ mennyit vittek) 2-3 héttel utána becsöngettünk és meglátogattuk a kutyákat. Volt akinek nem adtunk kutyát, mert még szopott, vagy nagyon messzire akarták őket elvinni. Az egyiknek meg eleve nem adtuk oda, mert a kisgyerek folyton "nyúzta" a kiskutyát. De hogy tudd, a kutya nem nálam volt hanem a mamámnál. A város végében laknak, ezért eleinte hetente, de később havonta 1-2 alkalommal látogattam a kutyámat. Mielőtt valaki azt mondaná, hogy bunkó vagyok amiért nem látogattam a kutyát, annak elmondanám, hogy mivel még ennél is kisebb voltam, egyedül nem mehettem le odáig. Majdnem egy óra volt odáig lesétálni (nem, nem volt biciklim, kocsink meg végképp nem) és ha nem csak jönni meg menni akartam, akkor nagyon sötét volt mire hazaértem. Ezért kellett valakinek kísérnie. Anyukám délután dolgozott, apukám katonaságban volt, a nővérem tanult viszont ő sem jöhetett el velem minden héten, neki is voltak programjai. És ha még mindig nem elég, elmondanám, hogy a kutyámat úgy kaptam, hogy egy ember azt mondta, hogy ingyen elvihetjük a kutyáját, mert ő nem tud róla gondoskodni. Így lett a miénk. A kan kutya pedig úgy került oda, hogy apám a katonaságban talált egy sérült kiskutyát, és onnan vitte haza. Mi sem egy túltenyésztett fajtatiszta pedigrés törzskönyvezett százezres kutyát vettünk, csak úgy belépett az életünkbe. Megköszönném, ha abbahagynátok az ócsárlást és végre a kérdésemre válaszolnátok. Ami volt elmúlt, a múltat nem lehet megváltoztatni. És még mindig nem az és hibám, hogy ez történt. Eleve még mindig élne ha itt maradhatott volna.