Miért gondolják a szülők hogy, biztonságban van a gyerekük?

Itt az a probléma, h szerinted kiszámíthatatlan a kutyád. Ezek szerint nem ismered fel a viselkedéséből, hogy hogyan fog reagálni bizonyos helyzetekre. Ha pedig reagál valamit, te nem tudod a helyes válaszreakciót.

Nekem is mentett kutyám van, séta közben figyelek, a stresszes helyzetet előre látom, és kikerüljük.

Szülő nélkül totyogó gyereket meg életemben nem láttam az utcán.

Ez a kutya nem csak gyerekre veszélyes, hanem mindenkire. Pl. ha ketten jönnek veled szembe, és nincs elég helyed lehúzódni, akkor mi van?

Vagy ha valaki elesik, mikor arra jártok? Jön a latyakos idő!

Kb. senki ne menjen utcára, mert őfelsége kutyát sétáltat??

TE hogy fegyelmezed a kutyát, ha megfogni se tudod?

Itt a gond az, hogy nem te vagy a falkavezér.

Két okból támad kutya: ha fenyegetve érzi magát, vagy ha zsákmányt lát.

A tiéd felnőtt embertől nem riad meg? Ha ketten jönnek szembe, akkor se?

Ebben az esetben neki a kisebb gyerek zsákmány. Van egy tippem, miért került menhelyre.

Egyszer jöjjön rá a kutya, hogy te nem tudod megtartani, ha belendül, mert ő az erősebb! Téged is meg fog támadni!

Te miért érzed magad biztonságban egy ilyen kutya mellett? Akkor mi van, ha otthon nekedront??

Bizony. Pici gyerek közelében MINDIG van szülő.

És ha csak az esélye is megvan, hogy bárkit megkap a kutya, miért nincs rajta szájkosár?????

Igazából már megint azt látom, hogy egy csomó ember úgy válaszol, hogy halvány fingja sincs a kutyákról. Ez az "egyszer tartottunk kutyát" pont ugyanaz a szint, mintha valaki kioktatna titeket gyereknevelésből, mert egyszer vigyázott a szomszéd kislányra. Nekem egész életemben volt kutyám, több fajta is. És sajnos ki kell ábrándítsalak titeket, egy kutya hiába van megnevelve, hiába járatták iskolába, ha veszélyben érzi magát vagy a kölykeit, akkor támad. Még a legjámborabb Berni pásztor is, aki igazán bírja a gyűrődést, minden gyereket elvisel mindaddig, amíg nem érzi veszélyben a kölykeit. Hozzáteszem, az emberek is pont ilyenek, gondolom ti sem alltok tátott szájjal, ha a gyereketek felé megindul egy fenevad, hanem foggal körömmel véditek őt, de magatokat is...

Arról nem is beszélve, hogy itt most nem is a kérdező kutyájáról van szó. Én mint átlag járókelő az utcán nem indulhatok ki abból, hogy minden szembejövő állat meg van nevelve. Jött már nekem nagydarab fenevad, akit póráz nélkül sétáltatott a gazdája, az egyedüli hibám az volt, hogy csak arra sétáltam. Turista útvonal volt, a gazdi nem számított "forgalomra", a kutya meg amint meglátott 100 méterről, nekem rontott. És tudjátok mit? Ha egy ilyen állat széttépi mondjuk a gyerekemet, vagy maradandó sérülést okoz neki, akkor engem nem fog vígasztalni, hogy de a gazdi a hibás. Ennyi... amúgy nem egy idegbeteg gyerekkel találkoztam már, aki úgy nekirontott egy-egy, amúgy megnevelt állatnak, hogy arra még egy tisztessséges felnőtt is agresszióval reagálna. Kész. Ha szembe jön egy random ismeretlen állat, nem kell odaengedni a gyereket. De ez olyan evidenciális, hogy nem is értem, egyeseknek miért nem ez az első gondolatuk, és miért egyből a másikra mutogatnak.

Teljesen egyetértek a 34essel!!! Nem értem miért a kérdező az idióta. Nem neveli nevelke meg stb.. írta hogy menhelyi kutya, és rossz helyről jött, ahol leszarták és nem foglalkoztak vele. Próbáljon meg mindegyikőtök kezelésbe venni egy ilyen állatot. Kutyaiskola tudjátok miböl áll? Alapvető engedelmesség. Nem visznek oda 10 gyereket, hogy szokja meg a kutya..

Nekünk sztafink van meg 15 hónapos lányunk. Mégse engedem oda egy idegen kutyához úgy hogy 30 méterrel előttem rohan. Pont ezért mert nem tudhatom milyen az a másik kutya. És képzeljétek én is láttam már olyat hogy a gyerek majdnem beleszaladt a dunába a stégről, mert az anyja csak állt és utána szólt hogy jöjjön vissza, de ez vajon hol érdekelte a kb másfél éves gyereket? Kb 10 méterre a végétöl kapta el az anyja, addig csak állt egyhelyben.

Kérdező, a kérdésedre nem tudom a választ, de legközelebb esetleg hangosan szólj oda a gyerek(ek)nek, hogy álljanak meg, ne jöjjenek közelebb. Határozottan hangosan, akkor talán meglepődnek, és megállnak. Aztán pedig szólni a szülőknek.