Miért gondolják a szülők hogy, biztonságban van a gyerekük?

Közben írtál.

Szoval ha a kutyád nem bírja a gyerekeket, akkor kézlt dolgot tehetsz:

1. Amíg még messzebb van a gyerek, de látod, hogy felétek közelít, hangosan szólsz a szülőnek, hogy ne engedje a kutya közelébe.

2. Megfordulsz, és elindulsz a másik irányba. Nyilván gyorsabban sétálsz, mint egy totyogó.

Arról ne ias beszéljünk, hogy ha megvan az esélye, hogy bárkit is megkap a kutyád, akkor szájkosarat kellene ráadnod, mert bizony KIZÁRÓLAG te leszel a hibás ha megtörténik. A körülményektől Függetlenül!!!

Hát ööö....

Valahol az a normális, hogy városban élő, lakásban tartott kutya nevelve és szocializálva van. Nálatok nem!?

Ezzel az erővel a bizonytalan mozgású, 70 éves, 40 kilós nénit se engedje senki felügyelet nélkül az utcára, mert ha az idegbeteg kutyád rádront, akkor így járt.

Kutyasuli, most, azonnal! Vagy add le menhelyen! Így életveszélyes kutyát tartani, ahogy te csinálod.

A 30 kilós kutya pedig nem nagytestű, kiscsillag! Nekem kb. ott kezdődik a kutya.

Volt 80 és 85 kilós keverék kutyám. Vakon bízhattam benne, hogy kisgyereket sem bánt. (Ami nem azt jelenti, hogy felügyelet nélkül hagytam őket!) Most 40 kilós a kutyalány, haver kisfia a szőrébe csimpaszkodva áll fel. Akkor is csak farkat csóvál.

Egy 30 kilós kutyát meg KELL tudni fogni, sőt fegyelmezni is tudni kell. A 85 kilósat földhöz vágtam, ha kellett. 155 centis nő vagyok, és könnyebb, mint a kutya. De időben megtanulta, hogy én vagyok a főnök!

Ha a kutyád ilyen labilis, akkor annak oka van!

Gondolom érzi rajtad is, hogy nem szereted a gyerekeket, azért reagál ő is idegességgel.