Aki nem akar chip-et tetetni a kutyájába, mik az ellenérvei, és változott-e valamit a véleménye most, hogy kötelezővé teszik?

Köszönöm a hozzászólásokat! Chip melletti érveket már sokat olvastam itt (hogy aki nem akarja az buta, ostoba, felelőtlen, állatkínzó, rossz gazda, nem szereti a kutyáját és passz), ezért érdekelnének most azok véleményei is, akik ellene vannak. Durva, lekezelő és kioktató hangnemmel, a másik szidásával csak azt érnénk el, hogy újabb dologban megosszanak és egymásnak ugrasszanak minket kisembereket. (Sajnos ezt teszik rengeteg témában, és mi besétálunk a csapdába.)

Azt gondolom erről, hogy aki gondoskodó gazda, az chip nélkül is az, aki meg nem törődik megfelelően a háziállataival, azt nem fogják emberileg megváltoztatni egy szabállyal, továbbra is felelőtlen marad, és esetleg még rosszabbra fordulhat a helyzet, pl kidobja a kutyát még chipeltetés előtt, vagy megpróbálja majd kimetszeni a nyakából. A nem kívánt szaporulattal szintén ezt teheti, rossz belegondolni. És nem fog ezentúl sem jobban vigyázni, hogy ez ne következzen be, hisz nincs meg benne a felelősségtudat és a szeretet az állatok iránt, sőt, frusztráltságában még rajtuk vezetheti le a dühét.

Ami pedig a szerető gazdikat illeti, szerintem amikor valaki a beültetés árát sokallja, nem a kutyájától sajnálja azt a pénzt (mert ilyen vádakat olvastam itt), inkább akikhez vándorol, mert azért ez nem kis üzlet.

Az elszökésről: több mint 10 év alatt nálunk egyszer sem szöktek el. De ha mégis megtennék, visszajönnének. (Ha kifut az úttestre, az ellen meg nem véd a chip.) Ha mégse jönnének, megkeresném őket. A menhelyeket körbetelefonálnám, nézném a honlapjukat, hirdetést adnék fel. Ha pedig sétáltatás alatt szöknének el (de ez már tényleg csak feltételezés), akkor rajtuk van a biléta, vízhatlan, névvel és telefonszámmal. Ha valaki akarja, visszajuttatja, ha nem akarja, akkor úgyse lesz semmi.

Lehetett volna egy óriási kampányt csinálni ennek, és rendelőkben, kutyasulikban, rendezvényeken nyakörvre akasztható kis hengereket árulni, szinte hozzávágni a gazdikhoz, amibe bele lehet rakni egy cetlit az elérhetőséggel, modjuk 100 forintért. Szintén lehetne óriási (az eddiginél sokkal nagyobb) kampányt csinálni annak, hogy pl jön a Szilveszter, mindenki nagyon, de nagyon vigyázzon a kutyájára, ellenőrizze a kerítést, vagy vigye be arra a pár órára a lakásba a kutyát. Sőt! Lelkes önkéntesek, akik éppen nem buliznak, vagy otthon buliznak, vállalhatnák (én legalábbis szívesen vállalnék ilyet), hogy 31-én éjszakára befogadnak pár kutyát.

Ez persze most csak egy kósza ötlet volt, nyilván a világot nem váltaná meg, és lehetnek hátulütői, de most nem gondoltam végig, csak hirtelen jutott eszembe. Sokmindent ki lehetne találni. De a menhelyeket nem azok a kutyák terhelik le teljesen, akik 1-2 napig bent vannak, aztán a gazdájuk kihozza, hanem azok kutyái és kölykei, akiknek tényleg nem való háziállat, őrajtuk (vagyis kutyáikon) meg nem fog segíteni ez a szabály. Szóval szerintem a gyakorlati hatását kellene nézni a dolognak, nem pedig azt, hogy 1:100000-hez az esélye, hogy egyszer eltűnik a kutya, és akkor erre alapozzuk az életünket, és bebiztosítjuk magunkat. Mert a gyerekünk is eltűnhet, milyen jó lenne őket biztonságban tudni, mégsem rakatunk beléjük (egyelőre?) chipet. Tudom, sokaknak nem tetszik ez a hasonlat, pedig hát gondoljunk csak bele... És sajnos sok állatvédő fel van hergelve, már alapból ellenségesen állnak ehhez a témához, kapásból negatív jelzőkkel illetik a másikat, csak mert más véleményen van, és meg se akarják hallgatni a másikat, mert forr bennük a düh, amit egymás köreiben turbóznak fel magukban. Nem mindenkire vonatkozik ez persze. De sokak hangneme nem emberhez méltó. Örülök, hogy az eddigi válaszok kulturáltak voltak. És örülök annak is, ha jönnek még ilyenek.