A kutyám 1.5 éves. Az apósom tegnap reggel nagyon szerencsétlenül kötötte meg, sietségébe. Lesz még olyan mint valaha?

Senki nem vette észre,mindenki ment a dolgára,senki nem volt otthon.Mikor délben hazajöttem a kutyához mentem először.Azt hittem összeesek.A spánielem egy centit nem tudott mozdulni úgy meg volt megkötve,hogy nem tudott mozdulni,Reggel 7 órától délig,mozdulatlanul volt a tűző napon víz nélkül,a szája nagyon habzott.Fél döglött állapotban volt.Amikor elengettem,egyből a hűvösre szaladt.Ott lekezeltem,de egy fél óra múlva sokkot kapott.Elvittük dokihoz,kapott infúziót stb.A kutya sokkal jobban van,de csak én nyúlhatok hozzá mindenki mádra morog,nem boldog,látszik rajta hogy nagyon szomorú.Van neki egy párja,(másik kutyus) őt sem viseli meg maga mellett,verekszik vele.Tegnap óta együtt sírok vele.Azt akarom tudni,hogy meg fog még változni?A régi boldog bohócos jókedvű kiskutyámat akarom!Lesz még olyan mint valaha?Szeretném ha a rosszindulatú válaszok nem érkeznének!Tisztában vagyok a helyzet súlyosságával,és borzasztóan sajnálom,és apósom is.Nem vette észre,a nagy rohanásban h. mit művelt!